Félig megtelt tér, üres mondatok: kifulladó kampány Ócsán
Egyre nehezebb megkülönböztetni egymástól Orbán Viktor kampánybeszédeit: ugyanazok a panelek, ugyanazok a fenyegetések, ugyanazok az ígéretek hangzanak el újra és újra – csak éppen egyre kevesebb hallgató előtt. Az ócsai választási nagygyűlés inkább volt ennek látványos bizonyítéka, mint politikai erődemonstráció.
A miniszterelnök ezúttal is a „három veszélyre” fűzte fel mondandóját: háború, energia, multik. A dramaturgia ismerős volt, a mondatok szinte szó szerint visszaköszöntek korábbi beszédeiből. Az „adósrabszolgaság”, a „brüsszeli nyomás”, az „ukránbarát kormány” – ezek a kifejezések már nem újak, inkább reflexből érkeznek. A közönség reakciója is ezt tükrözte: a lelkesedés helyét inkább rutinszerű taps vette át.
A beszéd egyik visszatérő eleme a félelemkeltés maradt. A Barátság vezeték lezárásának víziója, az elszabaduló rezsiköltségek, a „káosz” képe mind-mind ismerős forgatókönyvként jelent meg. Csakhogy ezek a narratívák már nem hatnak úgy, mint korábban: a túlhasználat kiüresíti őket. Amikor minden beszéd ugyanarról szól, egy idő után egyik sem szól igazán semmiről.
Különösen szembetűnő volt az a kontraszt, ami a szavak és a helyszín között feszült. Miközben Orbán Viktor „hangos többségről” beszélt, az ócsai tér látványa inkább ennek ellenkezőjét sugallta. A korábbi évek tömegrendezvényeihez képest szemmel láthatóan kisebb érdeklődés mellett zajlott az esemény, ami nemcsak szervezési kérdés, hanem politikai jelzés is lehet.
A gazdasági ígéretek – egymilliós átlagbér, ötmillió dolgozó – szintén a jól ismert kampányelemek közé tartoztak. Ezek azonban konkrét útiterv nélkül inkább hangzanak jól, mintsem meggyőzően. A számok ismétlődnek, de a mögöttük álló hitelesség egyre inkább kérdésessé válik.
A beszéd végén a digitális térben zajló „támadásokról” és a „csendes többség” felszabadításáról esett szó, ami szintén visszatérő motívum. Az ellenségkép kijelölése továbbra is a kommunikáció központi eleme, de ez is egyre inkább kiszámíthatóvá vált.
