„Rögtön parasztok leszünk, amint a volán mögé ülünk” – így vélekedik az autósokról a Tisza közlekedési szakértője

Nemcsak az autókkal, hanem az autósok viselkedésével is komoly problémái vannak Biczók Péternek, a Tisza Párt közlekedési szakértőjének. Két közösségi médiás bejegyzésében részletesen kifejtette, miért tartja károsnak az autóhasználatot, majd meglehetősen sértő általánosítást fogalmazott meg az autóvezetőkről.

Biczók szerint a személyautók túl nagyok, túl nehezek, túl sok energiát fogyasztanak, és életciklusuk 95–98 százalékában kihasználatlanul állnak. Úgy véli, az autózás valódi költségeit nem az autótulajdonosok, hanem jelentős részben az egész társadalom fizeti meg. A szakértő ezért a közösségi közlekedés, a kerékpározás és a vasút előnyben részesítését szorgalmazza.

Ezzel önmagában még lehetne szakmai vitát folytatni. A második bejegyzésében azonban Biczók már nem az autózás költségeit, hanem az autóvezetők személyiségét kezdte elemezni.

„Hogy rögtön parasztok leszünk, amint a volán mögé ülünk” – fogalmazott a Tisza szakértője, hozzátéve, hogy szerinte ugyanazok az emberek, akik egyébként kedvesek és udvariasak, a kormány mögött hirtelen megváltoznak.

Biczók szerint az autóban ülők elveszítik emberi kommunikációs képességeik egy részét, frusztrálttá válnak, és gépként kezdenek viselkedni. Mint írta: „A sebesség és hatékonyság ígéretével az autóban gépek leszünk.”

A kijelentések különösen érzékeny témát érintenek Budapesten, ahol az elmúlt évek közlekedési átalakításait sok autós eleve ellenséges intézkedésként éli meg. A forgalmi sávok átalakítása, a parkolási szigorítások és az autós közlekedés korlátozása körüli vitákban rendszeresen előkerül az „autósüldözés” kifejezés.

Biczók bejegyzései aligha segítenek enyhíteni ezt a feszültséget. Különösen visszás, amikor egy közlekedéspolitikai szakértő az autóhasználat problémáiról szóló szakmai érvelést az autóvezetők sértő általánosításával egészíti ki.

Hiszen az autóban ülők között éppúgy ott vannak a munkába igyekvő dolgozók, a gyermekeiket iskolába szállító szülők, a mozgásukban korlátozott emberek és az idősebb hozzátartozóikat segítő családtagok.

A kérdés így már nem pusztán az, hogy Budapestnek több kerékpárútra vagy kevesebb autóra van-e szüksége. Hanem az is, hogy lehet-e eredményes közlekedéspolitikát folytatni úgy, hogy annak egyik szakértője ilyen hangnemben beszél azokról, akiknek a mindennapi közlekedését alakítani szeretné.

Az autósokat nem megbélyegezni kellene, hanem olyan alternatívákat teremteni számukra, amelyek valóban versenyképesek az autózással.