Béralku a dolgozók kárára: 14 százalék helyett már csak 4 százalékos minimálbéremelésről beszélnek
Újabb fordulóhoz érkeznek kedden a 2027-es minimálbérről szóló tárgyalások, miközben egyre nagyobb a szakadék a korábban vállalt béremelés és a munkáltatók jelenlegi ajánlata között. A két évvel ezelőtt megkötött hároméves bérmegállapodás még 14 százalékos emelést irányzott elő 2027-re, a munkaadói oldal azonban most mindössze 4 százalékot kínál. A kormány közben adócsökkentéssel igyekszik javítani a dolgozók nettó keresetét, így könnyen előállhat az a helyzet, hogy a tárgyaló felek végül mindannyian eredményként könyvelik el a kompromisszumot, miközben a munkavállalók jóval kevesebbet kapnak az eredetileg ígértnél.
A Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának (VKF) keddi ülésén várhatóan a Pénzügyminisztérium képviselője is részt vesz, így a szakszervezetek és a munkáltatók már a 2027-es költségvetési tervek ismeretében folytathatják az egyeztetéseket. Perlusz László, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének főtitkára szerint ez lehetőséget ad arra, hogy a béremelési terveket a gazdasági és költségvetési mozgástér figyelembevételével értékeljék.
A munkavállalói oldal ugyanakkor egyre türelmetlenebb. Zlati Róbert, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke szerint először azt kell tisztázni, hogy a kormány és a munkaadók egyáltalán komolyan gondolják-e a 2024 novemberében aláírt hároméves megállapodás teljesítését. A szakszervezeti vezető megdöbbentőnek nevezte a 4 százalékos munkáltatói ajánlatot, és abban bízik, hogy a következő tárgyalásokon sikerül ennél lényegesen magasabb emelést elérni.
A számok közötti különbség valóban jelentős. A 14 százalékos emelés helyett kínált 4 százalék ugyanis nem egyszerűen tíz százalékpontnyi eltérést jelent, hanem azt, hogy a korábban tervezett béremelés kevesebb mint harmadát adnák meg a munkáltatók. Ez különösen azoknak jelenthet érzékeny veszteséget, akiknek a megélhetése közvetlenül a minimálbértől függ.
A helyzetet tovább bonyolítja Magyar Péter miniszterelnök múlt heti bejelentése, amely szerint 2027-ben 9 százalékra csökkentenék a minimálbér személyi jövedelemadóját. Ez kétségtelenül növelheti a munkavállalók nettó keresetét, ugyanakkor fontos különbség, hogy az adócsökkentés nem helyettesíti a bruttó béremelést. A kisebb adóteher a költségvetés bevételeit csökkenti, miközben a munkáltatóknak nem kell ugyanekkora mértékben növelniük a bérköltségeiket.
Ez a konstrukció különösen kedvező lehet a munkaadóknak: alacsonyabb bruttó béremelés mellett is javulhatnak a nettó fizetések, a kormány pedig az adócsökkentést saját eredményeként mutathatja be. A dolgozók számára azonban a bruttó kereset növekedése hosszabb távon is meghatározó, hiszen az befolyásolja többek között a társadalombiztosítási ellátások és a későbbi nyugdíj alapját is.
Ráadásul a hároméves bérmegállapodás eredeti célja éppen az volt, hogy kiszámítható, több évre előre tervezhető béremelkedést biztosítson. Ha azonban a megállapodás utolsó évére a vállalt 14 százalékból végül lényegesen kevesebb marad, az a jövőbeni béralkuk hitelességét is megkérdőjelezheti.
A keddi tárgyalások tétje ezért jóval nagyobb annál, hogy végül hány százalékban állapodnak meg a felek. A munkáltatók a gazdasági realitásokra, a kormány a költségvetési lehetőségekre és az adócsökkentésre, a szakszervezetek pedig a korábbi vállalásokra hivatkoznak. Mindegyik szereplőnek megvan a maga érve, és vélhetően mindenki igyekszik majd a saját sikerének beállítani a megszülető kompromisszumot.
Csakhogy a minimálbérből élők szempontjából a legfontosabb kérdés továbbra is az, hogy mennyivel több pénzből gazdálkodhatnak jövőre, és ebből mennyit őriz meg az infláció. Ha a végső megállapodás jelentősen elmarad az eredeti vállalástól, könnyen lehet, hogy a bértárgyalásoknak több győztese is lesz – csak éppen azok járnak rosszul, akiknek a fizetéséről az egész alku szól.
