Újpest: Egy felejthetetlenül felejthető szezon margójára

Ha egy szóval kellene jellemezni az Újpest 2024/25-ös idényét, az talán a „vergődés” lenne. A szezon ugyan jól indult, hiszen a lila-fehérek ősszel még az élmezőny közelében tartózkodtak, ám a tavasz kíméletlenül lerántotta a leplet a csapat gyengeségeiről. A bajnokság végére a 7. hely jutott, ami önmagában még talán nem lenne tragédia – de ha mögé nézünk a számoknak, meccseknek, nyilatkozatoknak és hangulatnak, kiderül: ez a szezon inkább szólt a túlélésről, mint az építkezésről.

Az őszi szezonban Bartosz Grzelak vezetésével az Újpest egy stabil középcsapat képét mutatta. Akadtak szép győzelmek, akadtak kínos döntetlenek, de legalább látszott valamiféle rendszer, és az sem tűnt irreálisnak, hogy az együttes akár a felsőházat is megcélozhatja. Aztán jött a téli szünet – és vele együtt a teljes összeomlás.

A tavaszi szezon tízmeccses nyeretlenségi sorozattal indult, amely alatt a csapat játéka szétesett, a támadások kiszámíthatóvá, a védekezés pedig fájdalmasan sebezhetővé vált. A szurkolók türelme elfogyott – joggal. Az MTK és a Paks elleni kiütéses vereségek után már nem lehetett tovább menteni a helyzetet: Bartosz Grzelak távozott, a kispadra pedig a horvát Damir Krznar érkezett.

Krznar ugyan már csak három fordulóra kapott lehetőséget a bizonyításra, de munkája mégis reményt adhat: a csapat legalább stabilabbnak tűnt, és az is kiderült, kik azok, akik valóban akarnak küzdeni a klubért. A szezon végi döntetlenek Zalaegerszegen és otthon a Nyíregyháza ellen ugyan nem voltak látványos sikerek, de megállították a szabadesést.

Az idény során volt egyetlen komoly pozitívum: Riccardo Piscitelli, a kapus, akinek bravúrjai nélkül lehet, hogy most a kiesést kellene elemeznünk. Fran Brodic, ha nem is mindig konzisztens, de legalább időnként meccset tudott eldönteni. És persze volt néhány fiatal, akikre építeni lehet – de ez kevés.

A szezon tanulsága? A magyar élvonalban sem lehet egy csapatot csak úgy összeterelni. Karakter, vízió, vezetői fegyelem és játékosminőség kell – ebből idén Újpesten legfeljebb kettő volt meg, néha csak egy. A cél jövőre nem lehet más, mint visszatérni a karakteres, harcos Újpesthez. És végre nem csak túlélni a szezont, hanem játszani, győzni, reményt adni. A stadionban és azon kívül is. Mert ez a klub többet érdemel. És tud is többet. Csak emlékeztetni kell rá.