Szmog helyett lócitrom avagy volt egyszer Újpesten egy Lóvasút
Amikor a vasúti közlekedés történetére gondolunk elsősorban a gőzmozdonyok, villanymozdonyok jutnak eszünkbe, pedig ló vontatta vasutak is működtek Magyarországon.
Magyarország első, Európa harmadik lóvasútja 1866. július 30-án kezdte meg a működését Újpesten. Az első vonal a Széna tértől (mai nevén Kálvin tér) Újpest határáig vezetett, és biztosította a főváros közvetlenebb kapcsolatát az akkor még önálló településként működő Újpest között.
Újpest területe több értékes házhellyel, telekkel a Károlyi család birtokának részét képezte, így fejlődésében a település alapítója gróf Károlyi István és fia, Károlyi Sándor is érdekeltek voltak. Az első telepesek leginkább szőlőműveléssel és borászattal foglalkoztak. Mivel a gróf a mezőgazdasági termelést a szomszédos káposztásmegyeri birtokukra összpontosította, ezért Újpest egyre inkább ipari településsé válhatott.
A tömegközlekedés hajnala a fejlődés motorja
Így ír a közlekedésről Ugró Gyula Újpestről szóló könyvében:
A közlekedési eszközök a városok fejlődésének elsőrangú tényezői, mert az olcsó és gyors közlekedési eszközök a tömeg lakásokban összezsúfolt lakosságot egy újabb és újabb területek benépesítésére ösztökéli, mi által a városok fejlődését igen nagy mérvben mozdítják előbbre. Minél jobbak és fejlettebbek tehát a közlekedési eszközök: annál inkább szolgálják a városi lakosság közszükségleteinek a kielégítését s megkönnyítik a gazdasági haladás útját is. ”
A község gazdasági és létszámbeli növekedése következtében a közlekedés fejlődése se maradhatott le, felmerült a csoportos közlekedésre való igény. Addig, aki tehette, igénybe vehetett konfliskocsit, vagy éppen fiákert. Ezek a közlekedési eszközök azonban nem voltak hatékonyak, hiszen csak a kor „taxi”-jaként működtek. A fuvarosok pedig próbáltak előnyöket kiharcolni mások kárán. Nem tartották be az indulási időket, sőt csak akkor voltak hajlandók elindulni, ha kocsijuk megtelt.
Az új közlekedési eszköz által Újpest környezete könnyebben megközelíthetővé vált. Így az ide költöző iparosok és kereskedők piacot, a munkások pedig állást kaphattak könnyebben a nagyvárosban is. De ez nem csak az Újpesten élőknek jelentett segítséget. A szomszédban fekvő Rákospalota község lakóinak, akik leginkább mezőgazdasággal foglalkoztak, szintén kapóra jött a lóvasút, ugyanis a termelt javakkal könnyebben jutottak fel Pestre piacozni.
Előnyös volt mindenki számára, olcsóbb és megbízhatóbb alternatívát jelentett, mint az ország első vasútvonala, amely drága volt az egyszerű emberek számára. A fuvarosoknál, konfliskocsiknál és fiákereknél pedig megbízhatóbb és gyorsabb volt.
A lóvasút fénykora és alkonya
Az újdonságnak számító közlekedési eszközt az első hónapokban megrohamozták a kíváncsi polgárok. Részt vett a forgalomban 22 személyes nyitott és 38 személyes fedett kocsi, illetve emeletes és egyszintes jármű is.
A kocsik első, másod és harmadosztályra voltak osztva. Ekkor jelent meg először a kalauz (akkor konduktornak nevezték), aki beszedte az útiköltséget, majd adott érte egy „ellenjegyet”.
Források: Krizsán Sándor – Lóvasutak Újpesten és Rákospalotán, Bíró endre Újpest – Egy 100 éves város emlékei
Kiemelt kép: Fortepan
