Borkuti Bálint: „A humor nem komolytalanság, hanem eszköz”

Infrastrukturális gondokról, közbiztonsági problémákról, a körzet „alvóvárosi” jellegéről, a XV. kerületet érintő nagyléptékű beruházásokról és a Kutyapárt helyi akcióiról is beszélt lapunknak Borkuti Bálint, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt országgyűlési képviselő-jelöltje Budapest 13. OEVK-jában, amely Rákospalotát, Pestújhelyet, Újpalotát és Káposztásmegyert foglalja magában. Interjúnkban arról kérdeztük, miért vállalta a jelöltséget, milyen problémákat lát a körzetben, és mit ígér képviselőként.

Borkuti Bálint szerint indulásának története egyszerre kötődik Újpesthez és a XV. kerülethez. Elmondta: a 2024-es önkormányzati választáson még Újpesten indult, „mivel a XV. kerületben nem volt aktív kutyapártos csapat”, ugyanakkor a lakóhelye a XV. kerület, ahol 2024 nyara óta azon dolgozott, hogy a helyi közösséget és aktivistacsapatot újraépítsék. Úgy fogalmazott: „sikerült kibővítenünk aktív passzivistákkal, velük pedig azóta számos akciót szerveztünk”, ezért a 2026-os választáson már a saját lakóhelyén élőket is képviselheti. Kiemelte személyes kötődését is: „születésem óta Pestújhelyen élek, a kerületbe jártam iskolába, itt tanultam zenélni”, és bár Káposztásmegyer nem az otthona, „több nagyon kedves gyerekkori emlék” fűzi oda, a Szilas parkhoz és a régi kapcsolatokhoz.

A Kutyapárt megítéléséről azt mondta: a humoros, protest jelleg mellett olyan ügyeket tartanak fontosnak, amelyek szerinte máshol kevésbé kapnak hangsúlyt. Ide sorolta „a zöldpolitikát, az okos drogpolitikát, az LMBTQ-közösség védelmét, az egygyermekes és egyszülős családok jogait, valamint a fogyatékossággal élők védelmét”. Úgy látja, ezek „jelentős részét más parlamentbe készülő párt egyáltalán nem, vagy nem hatékonyan képviseli”. Hozzátette: a helyi jelenlétük nem merül ki a kommunikációban, példákat is említett: Újpalotán „egy éven belül kétszer is több száz adag melegételt osztottunk ki rászorulók között”, tiltakoztak a körzetet érintő „gigaberuházások” ellen, és több helyen „raklapbútorokat” helyeztek ki közösségteremtő céllal.

A választókerület problémáit három nagy csoportba rendezte: „infrastrukturális hiányosságok, közbiztonsági problémák, illetve alvóvárosi jelleg – lehetőségek hiánya”. Az infrastruktúrán belül konkrét példákat is említett: a kerület számos útja felújításra szorul, külön kiemelte „Rákospalotán a Rákos út egészét”, miközben a belvárossal való közösségi közlekedési kapcsolatot „rendkívül hiányosnak” nevezte. Szerinte évtizedek óta húzódó ígéret a hármas metró meghosszabbítása Káposztásmegyerig és a négyes metró kivitele Újpalotáig. A zöld- és szociális infrastruktúra hiányosságai között példaként hozta fel, hogy a XV. kerületben „az újonnan ültetett cserjék öntözése nem megoldott”, Káposztásmegyeren pedig „sok helyen nincs elég kutyaürülék-szemetes”. Káposztásmegyer kapcsán külön is arról beszélt, hogy a lakosságszámhoz képest szerinte kevés a „bolt, posta, gyógyszertár”, a közlekedés pedig több kívánnivalót hagy maga után: „Budára, vagy akár csak a metróig elmenő buszok napközben félóránként járnak”, vonattal pedig „csak Káposztásmegyer 1-ig lehet eljutni”.

A közbiztonságot érintő problémákról azt mondta, a körzet mind a négy részében előfordulnak súlyos jelenségek: „elhagyott tűket találunk”, problémát jelent „a prostitúció”, és sok utcában „a közvilágítás hiánya is”. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy szerinte a közbiztonság javításához a háttérokokat is kezelni kell: „átfogó drogstratégiára és a szociális ellátórendszer fejlesztésére van szükség”. Úgy látja, a közbiztonsági kérdések és a szociális problémák együtt kezelendők, és ehhez helyi és országos szintű eszközök is kellenek.

A körzet „alvóvárosi” jellegét szintén alapvető kihívásnak nevezte. Szerinte Észak-Pesten sokan a belvárosban dolgoznak, és a kerületbe „este hazatérve pedig ha akarna, sem igazán tudna kikapcsolódni”, mert kevés a kulturális program, a szórakozási és rekreációs lehetőség. Képviselőként azt mondta, ezen a helyzeten is változtatni szeretne, mert a minőségi idő eltöltésének feltételei a helyi életminőség részei.

A XV. kerület legsürgetőbb ügyének a nagyléptékű beruházásokat nevezte. Két fejlesztést emelt ki: a Szilas-patak menti, közel 3500 lakásos projektet, valamint a volt Növényolajgyár területére tervezett, majdnem 1300 lakásos beruházást. Álláspontja szerint önmagában a lakóingatlan-fejlesztéssel „nem lenne probléma”, de ekkora léptékben „elfogadhatatlan” a tervezett ütem és volumen, ha mindez „jelentős infrastrukturális és szociális ellátórendszer-beli fejlesztések nélkül”, a helyiek igényeivel szemben valósul meg. Úgy fogalmazott: ez „Budapest városszövetét megsebezve” történne.

A Kutyapárt módszeréről azt mondta, a kampányban is folytatnák a helyi akciókat és demonstrációkat. „Folytatni fogjuk a gigaberuházások elleni demonstrálást, illetve figyelemfelkeltő akciókkal készülünk a körzet problémáinak szemléltetésére” – jelezte. A humor szerepéről külön is beszélt: „a humor nem a komolytalanságról szól”, hanem „alternatív kommunikációs eszköz”, amellyel láthatóvá lehet tenni a problémákat. Példaként említette a járdák állapota miatt végzett „négyszínfestést”, a kátyús utakra reagáló „Zenélő út” táblákat, valamint az „óriás Monopoly” akciót, ahol azt mutatták be, „milyen lehet szuperberuházóként beépíteni a kerületet”.

Arra a kérdésre, mit tud nyújtani egy Kutyapárt-jelölt, azt válaszolta: a „cselekvő logikát”, vagyis azt, hogy nem csak beszélnek a problémákról, hanem helyben is tesznek a megoldásért. Saját szerepét 23 éves fiatal jelöltként úgy írta le, hogy egyszerre akar a fiatalok képviseletéért dolgozni, és „a generációk közötti kohézió” erősítésén is. Az MKKP-t „anti-establishment, rendszeren kívüli” pártként jellemezte, amely szerinte valódi alternatívát kínál, „ami se nem a kormány, a jobboldali ellenzék, vagy az óbaloldal”.

A kapcsolattartást illetően azt mondta, céljuk, hogy a kampány során a körzet minden részére eljussanak: „igyekszünk minden háztartásba legalább egyszer eljutni és bekopogni”, emellett rendszeresen pultoznak is. Hozzátette: „mindig örülök, amikor utazás közben szóba elegyednek velem”, mert ő maga is tömegközlekedéssel jár, és a közösségi médiában is elérhetőnek tartja magát.

Parlamenti szintű feladatokként a közbiztonság mögötti okok kezelését, az infrastruktúra fejlesztéséhez szükséges állami források bővítését, valamint az önkormányzati autonómia erősítését említette. Úgy véli, a körzet problémái „helyi cselekvés mellett parlamenti fellépést és törvényhozási megoldásokat is igényelnek”. A körzet sokszínűségéről azt mondta: a négy kerületrészt nem lehet egyformán kezelni, „a sajátos problémák sajátos megoldásokat igényelnek”, ugyanakkor arra is figyelni kell, hogy az intézkedések ne borítsák fel a szomszédos városrészek jellegét és egyensúlyát.

A helyiek bevonásáról a Kutyapárt részvételi szemléletét emelte ki, és olyan módszereket említett, mint a közösségi programírás, a közösségi költségvetés vagy a kampánypénzek közhasznú célokra történő visszaforgatása. Szerinte a párt helyi működése alapvetően közösségi: a passzivisták is helyi lakosok, akik a saját környezetük jobbá tételéért dolgoznak, és úgy véli, parlamenti jelenlét esetén „jóval több forrást tudnánk biztosítani a helyi közösségek építésére és a civil aktivitás erősítésére”.

Arra a kérésre, hogy egy mondatban szólítsa meg a XV. kerületieket és a káposztásmegyerieket, nem akart leegyszerűsítő választ adni. Úgy fogalmazott: „nem szeretném egy mondatban letudni a körzetembe tartozó 4 kerületrészt”, mert a kertvárosi részeket, az újpalotai paneleket és a káposztásmegyeri lakótelepet „csak a választási matek gyúrta egybe”. Szerinte „nem szabad ezeket az eltérő kihívásokkal szembenéző kerületrészeket egy kalap alá venni” – a képviselet feladata éppen az lenne, hogy mindegyikre a saját problémái felől találjon választ.