Babasimogatókat keresnek a magyar kórházakba
Csecsemőgondozó önkénteseket keresve országos toborzásba kezdett a Nevetnikék Alapítvány – adta hírül az rtl.hu.
Mint írják, a program célja, hogy egyetlen baba se maradjon szeretet és figyelem nélkül a magyar kórházakban. Idehaza ugyanis jelenleg több száz egészséges csecsemő kénytelen kórházi osztályokon tölteni élete első heteit vagy hónapjait, mert a gyermekvédelmi rendszerben nincs számukra férőhely. Számukra a szakszerű orvosi ellátás mellett a legfontosabb orvosság az emberi érintés lenne, amit önkéntes babasimogatók igyekeznek megadni nekik.
A Szociális és Családügyi Minisztérium adatai szerint aktuálisan 320 csecsemőt hagytak hátra a kórházakban, közülük 256-ot egészségügyi indok nélkül. A tárca ezért létrehozott egy új szervezetet azzal a céllal, hogy felszámolják ezt az állapotot, és minél hamarabb megoldást találjanak a gyermekek elhelyezésére.
Egyes becslések szerint egyébként a valós szám ennél is magasabb lehet, és akár az ezret is elérheti azoknak a kicsiknek a száma, akik család vagy végleges gondozási hely nélkül a kórtermek falai között várakoznak.
A tudomány mai állása szerint a gyengéd érintés, az ölelés és a ringatás nem csupán érzelmi többlet, hanem biológiai szükséglet az újszülöttek számára. A kutatások igazolják, hogy a rendszeres bőrkontaktus – az úgynevezett kengurumódszer – stabilizálja az életfunkciókat, erősíti az immunrendszert, és segíti az emésztést. A gyakran ölelt csecsemők agyi fejlődése látványosan gyorsabb, a koraszülöttek pedig akár egy héttel korábban elhagyhatják az intézményt, ha rendszeresen kapnak fizikai szeretetet. – írja az rtl.hu. Ezzel szemben az érintés hiánya, a hospitalizáció hosszú távú lelki és fejlődési sebeket ejthet a legkisebbeken.
A nemzetközi gyakorlatban „cuddle carers” néven ismert önkéntesek éppen ezt a tátongó űrt töltik be. Olyan elhivatott segítőkről van szó, akik bejárnak a kórházakba, hogy ölbe vegyék, ringassák és megnyugtassák a magányos babákat. Nem csupán jelen vannak: beszélgetnek a kicsikkel, énekelnek nekik, és biztosítják számukra azt az érzelmi biztonságot, amit egy család nyújtana.
A babasimogatók nem laikusként sétálnak be az osztályokra; szigorú higiéniai és pszichológiai képzésen esnek át, megtanulják a kötődés kialakításának fortélyait és a kórházi protokollt. A képzés során a jelentkezők felkészülnek a speciális élethelyzetekre, hogy szakszerűen, mégis mély empátiával támogathassák a rászoruló csecsemők testi és lelki fejlődését.
A cikk megjegyzi: az önkéntesek munkája nem helyettesíti, hanem kiegészíti az egészségügyi személyzetét. Míg a nővérek a fizikai szükségletekről gondoskodnak, a babasimogatók a lelki egyensúlyért felelnek, esélyt adva ezeknek a gyerekeknek egy egészségesebb életkezdéshez.
