Sajátos módszerrel lépnek fel az I. kerületben a zászlórongálók ellen

Pride-időszakban minden évben megszaporodnak a szélsőjobboldali támadások a szexuális kisebbségek jogegyenlőségét képviselő rendezvények, szimbólumok ellen, és ez alól az idei, koronajárvány által befolyásolt év sem képez kivételt. Az idei év attól is különleges, hogy több újonnan megválasztott budapesti önkormányzat is a szivárványzászló kifüggesztésével tett hitet a jogegyenlőség és a szolidaritás értékei mellett.

Az, hogy a (szélső)jobboldal rárepül ezekre a szimbolikus gesztusokra, egyáltalán nem meglepő. Az, hogy egy társadalomban kinek van helye a nyilvánosságban, kinek van joga a közterek használatára, sosem egy vitáktól mentes kérdés.

Egy olyan országban, ahol a társadalom jelentős részét olyan emberek teszik ki, akik sem az anyagi megbecsülésre, sem a szimbolikus elismerésre nem számíthatnak (elég csak mondjuk a tanárokra, egészségügyi dolgozókra, vagy épp gyári munkásokra gondolnunk), a szélsőjobboldal könnyen kovácsolhat politikai tőkét a különböző csoportok közötti ellentétek szításából.

Most remek új ötlettel állt elő Budapest I. kerületének polgármestere, V. Naszályi Márta:

a zászlótépők a hivatal portájáról is kérhetnek létrát akciójukhoz, csak épp előtte futtassák végig a fejükben mindazokat az alkalmakat, amikor megalázták, megszégyenítették őket életük során.

A szivárványzászló nem „többletjogokat” követel, azt szimbolizálja csupán, hogy a meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű embereknek se kelljen megaláztatásban, megszégyenítésben létezniük. És amikor a zászló jelképesen hangot ad ennek a követelésnek, akkor abból indul ki, hogy vannak a társadalomban olyanok, akik ezeket a hátrányokat nem szenvedik el, ezért úgy méltányos, úgy igazságos, ha másoknak sem kell.

Sajnos, sokan szenvednek valam ilyen diszkriminációtól

Magyarország sajnos nem az a hely, ahol valakit csak szexuális orientációja miatt szégyeníthetnek meg, nyomhatnak el. Egy gyereket az iskolában nem csak esetleges „lányossága” miatt „buzizhatnak”, de megszégyeníthetik szegényesebb öltözete, családi háttere és millió más dolog miatt. És ez a felnőttek esetében is így van sajnos.

Ebben a helyzetben, ahogy V. Naszályi írja, a szivárványzászló arra is emlékeztet, hogy

„egy olyan társadalomban, ahol elfogadjuk, hogy a másikat szabad megbélyegezni és kirekeszteni, mindig meg fogják találni, hogy te miben vagy más.”

A polgármester ezzel két fontos lépést tesz:

– Rámutat arra, hogy a különböző kisebbségi csoportok elleni hangulatkeltés nem fog automatikusan több elismerést vagy megbecsültséget hozni a magukat „többségieknek” gondoló, szintén meg nem becsülteknek; vagyis arra, hogy nem lesz senki jobb állapotban attól, hogy évente pár napra nem lesz kint a szivárványzászló.

– Felhívást intéz annak érdekében, hogy tegyünk a brutálisan elismeréshiányos magyar társadalom megváltoztatásáért, méltányosabbá és igazságosabbá tételéért.

Forrás: Mérce.hu
Fotó: Facebook/Budavár