Összeomlás után: önmagát próbálja újra feltalálni a Demokratikus Koalíció

közélet

Megkezdődött a tisztújítás a Demokratikus Koalícióban, miután a párt az áprilisi országgyűlési választáson történelmi mélypontra zuhant, és mindössze 1,1 százalékos eredményt ért el. A belső folyamatok alapján nemcsak új elnököt keresnek, hanem azt is próbálják eldönteni, hogy a párt képes-e valódi megújulásra, vagy végleg lezárul egy korszak.

Az elnöki posztra hárman jelentkeztek: a veszprémi Bakk István, az újpesti országgyűlési képviselő Varju László, valamint a szegedi Nógrádi Róbert József. A párton belül ugyanakkor messze nem csupán személyi kérdésként tekintenek a tisztújításra: sokak szerint az elmúlt évek teljes vezetői struktúráját kellene lecserélni ahhoz, hogy a DK hitelesen tudjon újrakezdést hirdetni.

A párt egyik része úgy látja, hogy az elmúlt időszak legismertebb politikusai már nem tudnák hitelesen képviselni a változást, ezért teljes generáció- és szemléletváltást sürgetnek. Ezt az irányt képviseli Bakk István is, aki szerint nem egyszerűen új arcokra, hanem új politikai kultúrára és új működésre lenne szükség.

A másik oldal szerint ugyanakkor a megújulás nem feltétlenül jelenti a korábbi szereplők teljes eltűnését. Ennek az irányzatnak lehet a legfontosabb szereplője Varju László, aki annak ellenére is megőrizte politikai súlyát a pártban, hogy az MTVA-s ügyben született jogerős ítélet után lemondott parlamenti mandátumáról. Az időközi választáson azonban ismét megválasztották országgyűlési képviselőnek Újpesten, ami a DK-n belül sokak szerint azt mutatta, hogy továbbra is rendelkezik mozgósító erővel.

A harmadik pályázó, Nógrádi Róbert József teljesen más háttérből érkezik. A MÁV-Volán buszsofőrjeként dolgozó, szakszervezeti kötődésű politikus a hétköznapi emberek problémáin keresztül próbálna új irányt adni a pártnak.

A választási vereség utáni belső tanácskozások ugyanakkor rendkívül feszült hangulatban zajlottak. A párt vezetése és országgyűlési jelöltjei zárt körben értékelték a kampányt és az elmúlt évek hibáit. Információk szerint Dobrev Klára ismét magára vállalta a felelősséget a kudarcért, de többen élesen bírálták Molnár Csaba kampányfőnöki munkáját is.

Komoly kritikák érték a kampány irányait és üzeneteit. A párton belül sokan hibának tartották, hogy túl gyorsan váltogatták a fő politikai állításokat, miközben a választók számára nem alakult ki világos kép arról, pontosan mit képvisel a DK. Különösen megosztó volt a határon túli magyarok szavazati jogának témája, amely ugyan a belső mérések szerint támogatottságot élvezett bizonyos körökben, a választókat a kampány során mégsem mozgatta meg érdemben.

Szintén vitákat váltott ki Jakab Péter szerepeltetése, mivel sok hagyományos DK-szavazó nehezen fogadta el a korábban jobbikos politikus közeledését.

A legnagyobb problémát azonban sokak szerint nem is egy-egy kampányelem jelentette, hanem az, hogy a párt nem tudott hiteles alternatívát mutatni a kormányváltást akaró ellenzéki szavazóknak. A kampány során az aktivisták már az ajánlásgyűjtéseknél is azt tapasztalták, hogy a korábbi DK-s támogatók jelentős része inkább a Tisza Párt felé fordult, mert elsősorban a kormány leváltását tartották fontosnak.

A párton belül arról is vita bontakozott ki, hogy korábban és erősebben kellett volna-e fellépni Magyar Péter ellen, hangsúlyozva korábbi fideszes kötődéseit. Mások szerint azonban ez sem vezetett volna eredményre, mert a DK-ról kialakult „kék Fidesz” kép már túl erősen rögzült a közvéleményben.

A választási kudarc ráadásul súlyos pénzügyi következményekkel is járt. A párt a választás másnapján tömeges leépítésekbe kezdett, és információk szerint körülbelül száz munkatárstól vált meg. Emellett több ingatlanbérleti szerződést is felmondtak, mivel a jelenlegi szabályok szerint a DK évente már csak nagyjából 50-60 millió forintos állami támogatásra számíthat.

A háttérben eközben már egy új baloldali politikai szerveződés lehetősége is körvonalazódik. A HVG információi szerint több szereplő is egy teljesen új szervezet létrehozásáról tárgyal, amelybe olyan ismert, de kevésbé elhasználódott politikusokat próbálnának bevonni, akik képesek lehetnek újraépíteni a magyar baloldalt.

Címke:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük