Mindenki győztesnek látja magát – a választás a buborékok harca lett

Egyre több kutató jut arra a következtetésre, hogy nem feltétlenül az a legpontosabb kérdés, hogy „ön kire szavazna?”, hanem az, hogy „az ismerősei többsége kire fog szavazni?”. A 21 Kutatóközpont friss, a 24.hu megbízásából készült reprezentatív felmérése éppen ezt a megközelítést alkalmazta – és az eredmények alapján egészen más kép rajzolódik ki a politikai erőviszonyokról, mint a klasszikus pártpreferencia-adatokból.

A teljes népesség körében a Tisza Párt 38 százalékon áll, míg a Fidesz támogatottsága 30 százalék. Ugyanakkor amikor arról kérdezték az embereket, hogy szerintük ki fog nyerni, már árnyaltabb lett a kép: 38 százalék Tisza-győzelmet vár, de 36 százalék még mindig a kormányoldal sikerére számít. A bizonytalanság sem elhanyagolható, a válaszadók 26 százaléka nem tudott vagy nem akart állást foglalni.

A saját táborok magabiztossága szinte már tankönyvi. A Tisza-szavazók 86 százaléka biztos a győzelemben, míg a Fidesz oldalán ez az arány még magasabb, 90 százalék. Vagyis mindkét politikai közeg úgy működik, mint egy zárt világ, ahol a saját igazság megkérdőjelezhetetlen.

A legérdekesebb eredmények azonban akkor jönnek, amikor az emberek nem magukról, hanem az ismerőseikről beszélnek. Itt már sokkal egyértelműbb fölény látszik: 43 százalék szerint az ismerősei többsége a Tisza Pártot támogatja, míg csak 24 százalék érzékeli úgy, hogy környezete inkább fideszes. Ez a különbség jóval nagyobb, mint amit a közvetlen pártpreferenciák mutatnak.

A jelenség mögött több magyarázat is állhat. Egyrészt ez a kérdés képes lehet felszínre hozni a rejtőzködő szavazókat, másrészt egy válaszadó ilyenkor nem egyetlen véleményt, hanem egy teljes társas kör „átlagát” közvetíti. Ugyanakkor a kutatók arra is figyelmeztetnek: sokan ilyenkor is saját politikai álláspontjukat vetítik ki a környezetükre.

Az adatok erős buborékhatást jeleznek. A Tisza-szavazók 91 százaléka szerint az ismerősei többsége is tiszás, míg a Fidesz támogatói közül kétharmad érzékeli úgy, hogy a saját köre inkább kormánypárti. A politikai valóság tehát nemcsak megosztott, hanem külön világokra is szakad.

A generációs különbségek tovább mélyítik ezt a képet. A 18–29 évesek 63 százaléka kormányváltást vár, és körükben 69 százalék lát többségében tiszás ismeretségi hálót. Ezzel szemben a 65 év felettieknek csupán 21 százaléka számít változásra, és minden második válaszadó a Fidesz győzelmét tartja valószínűnek. A nyugdíjas korosztályban többen érzékelnek kormánypárti többséget a saját környezetükben, míg a fiataloknál ennek éppen az ellenkezője igaz.

Területi alapon is kettészakad az ország. Budapesten a többség – 53 százalék – Tisza-győzelmet vár, míg a falvakban inkább a kormánypártok esélyeit látják erősebbnek: ott 42 százalék számít Fidesz-sikerre, és csak 32 százalék Tisza-győzelemre.

Külön figyelemre méltó, hogy még olyan csoportokban is, ahol a Fidesz vezet a közvetlen támogatottságban, az ismerősi körre vonatkozó válaszok már mást mutatnak. A nők körében például többen érzékelnek tiszás többséget maguk körül, mint fideszest. A férfiaknál pedig kifejezetten nagy a különbség: több mint minden második válaszadó szerint az ismerősei inkább a Tiszát támogatják.

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy a választói valóság nemcsak számokban, hanem érzékelésben is létezik. És ez az érzékelés – hogy „körülöttünk mi történik” – legalább annyira befolyásolhatja a végső döntéseket, mint a saját politikai meggyőződésünk.