Kis magyar abszurd – fővárosi kiadásban

A Sziget Fesztivál külföldi tulajdonosa közölte, hogy nem kívánja tovább megrendezni az eseményt, ezért fel akarja bontani a fővárossal kötött területfoglalási szerződését. A Fővárosi Közgyűlés Tulajdonosi Bizottságában azonban a fideszes és tiszás képviselők másodszor sem szavazták meg a szerződés megszüntetéséről szóló előterjesztést. Karácsony Gergely szerint ezzel meggátolták, hogy egyáltalán megkezdődjenek az érdemi tárgyalások a Sziget jövőjéről és a budapesti érdekek képviseletéről. Mint írta, „a Fidesz képviselői bátran tartózkodtak, a Tisza képviselői még bátrabban gombot sem nyomtak.”

A Fidesz esetében ez a magatartás nem meglepő: nekik Budapest az a város, amit legszívesebben bedarálni látnának. De hogy mit akar a Tisza Párt, arra továbbra sincs épkézláb magyarázat. Magyar Péter szerint a Tisza Párt csak olyan javaslatot támogat, „ami száz százalékban garantálja, hogy a fesztivált meg fogják szervezni a jövőben”. A városvezetés előterjesztését azonban nem ilyennek tartották, mert állítása szerint „több százmillió budapesti adófizetői forintról mondott volna le a főváros külföldi magánbefektetők javára – a Sziget Fesztivál megrendezésére vonatkozó bármiféle kötelezettség nélkül.”

Ez a logika valahol a Monty Python és a magyar valóság határán billeg. A helyzet ugyanis egyszerű: van egy szerződés, amit a másik fél – a Sziget tulajdonosa – fel akar bontani. Ha a főváros nem járul hozzá, lehet ugyan pereskedni, vagy elvitatkozni azon, hogy ki fizet a kihasználatlan területért, de ez legfeljebb kármentés, nem megoldás. A fesztivál jövője így semmivel sincs közelebb, a főváros pedig egyre távolabb attól, hogy bármit megmentsen.

És mégis, a Tisza Párt szerint ezzel a lépéssel Budapest „le akart mondani” több százmillió forintról. Csakhogy felmerül a kérdés: miről is pontosan? Milyen „külföldi befektető” javára, ha az az egyetlen külföldi befektető épp most akarja befejezni a tevékenységét? És milyen „adófizetői pénzről” van szó, ha ez nem költségvetési támogatás, hanem egy területbérleti jogvita?

Miközben ezeket a kérdéseket próbáljuk megfejteni, az emberben óhatatlanul felidéződik, amikor Magyar azzal magyarázta az Európai Parlament jogállamisági határozatának elutasítását, hogy az „nem az Orbán-kormányt, hanem Magyarországot ítélte el” – miközben a dokumentum éppen az Orbán-kormányt bírálta, a hazánkat pedig egyetlen szóval sem.

A történet újabb rétege, hogy Magyar Péter most Karácsonyt hibáztatja, amiért nem volt ott az ülésen Tüttő Kata és Kovács Gergely. Csakhogy a főpolgármesternek vajmi kevés köze van ahhoz, ki melyik bizottsági ülésen jelenik meg. Az viszont tény, hogy a Tisza Párt képviselői testületileg nem jelentek meg, nem szavaztak, és nem is indokolták a döntésüket. A főváros működését így ma azok akadályozzák, akik néhány hónapja még arról beszéltek, hogy majd ők „bejárnak dolgozni”. Ehhez képest Magyar az Európai Parlament egyik legkevesebbet bejáró képviselője lett – pedig éppen az ellenkezőjét ígérte, amikor felvette a világ legnagyobb kamuállását havi húszezer euróért.

Az igazság kedvéért tegyük hozzá: Magyar Péternek volt egy értelmes javaslata is – hogy a főváros kapjon aranyrészvényt a Sziget Fesztiválban. Ez valóban érdekes gondolat, de csak akkor lenne értelme, ha előbb sikerülne megállapodni a fesztivál jövőjéről. Márpedig ahhoz előbb fel kellene bontani a régi szerződést. Magyarán: új fejezetet csak akkor lehet írni, ha az előzőt végre becsukjuk.

Már ha lesz még, aki írni akar. És lesz egyáltalán Sziget, amiről érdemes.