A Matolcsy-fiúk utolsó rohama: a jegybanki alapítvány vagyonát vették célba
A Magyar Nemzeti Bank alapítványi vagyonát érintő botrány idén tavasszal robbant be a köztudatba, de a háttérben már jóval korábban megkezdődött a játszma. Az Állami Számvevőszék jelentései által feltárt hiányosságok és veszteségek ugyan sokkolták a közvéleményt, ám a valódi „nagy mutatvány” csak ezután került napvilágra: a Matolcsy György utolsó MNB-elnöki napjaiban végrehajtott kísérlet, amelynek célja a PADME alapítvány vagyonkezelőjének, az Optimának az átjátszása volt egy baráti magántőkealapba.
A történet főszereplője a Quartz Befektetési Alapkezelő Zrt. és annak vezetője, Valkó Mihály, aki a Közép-Európai III. Magántőkealap fölé próbált megszerezni ellenőrzést az Optima részvényeinek értékpapír-kölcsönszerződésével. Bár papíron csak kölcsönről volt szó, a jogok gyakorlása, az irányítási jogkörök a magántőkealaphoz kerültek volna öt évre – anélkül, hogy a tulajdonos, vagyis a PADME, erről érdemben döntött volna. A tranzakció célját a Quartz szakmai segítségnyújtásként próbálta eladni, de a háttérbeszélgetésekből egyértelművé vált: a szándék a tulajdonosi kontroll megszerzése volt.
A húzás akkora felháborodást váltott ki az új MNB-vezetésnél, hogy Varga Mihályék azonnal célvizsgálatot rendeltek el. Az érintettek – Stofa György, Valkó Mihály és a szerződést készítő Sándor Tamás ügyvéd – egymásra mutogattak, titoktartásra hivatkoztak, vagy egyszerűen letagadták az ügylet felső szintről érkező utasítását. Közben a Quartz a magántőkealap kezelési szabályzatának módosítását is elindította, hogy a befektetők közé bekerülhessen Somlai Bálint cége is, ami nyilvánvalóan a Matolcsy-kör bebetonozását szolgálta volna a PADME-vagyon környékén.
A botrány nyomán a tranzakciót gyorsan visszafordították, a részvények visszakerültek az Optimához, a Quartz pedig hivatalosan is elvesztette a vagyon feletti kontrollt. A magyarázatok – miszerint csak segíteni akartak az Optima szakemberhiányos helyzetén – sehol nem találtak megértésre. Mindenki úgy látta, hogy a Matolcsy-éra utolsó nagy lenyúlási kísérletéről volt szó, amit a Varga-féle új vezetés – elsőként a botrányok sorában – nem hagyott szó nélkül.
Az ügy hullámai azonban jóval messzebbre csaptak: a Matolcsy Ádám, Száraz István és Somlai Bálint fémjelezte baráti körben is komoly repedések jelentek meg. A korábban legendás baráti vacsorák, közös üzleti bulik szétesőben voltak, a február 28-i ügylet pedig végképp elvágta a szálakat. Száraz István külföldről, a hírek szerint őszinte dühvel reagált, hogy a tudta nélkül hoztak a Quartz életét meghatározó döntéseket, Somlai pedig teljes tagadásba menekült.
A kormányoldalon kezdetben döbbenetet, majd dühöt kiváltó húzás után ma már némileg elcsitultak a kedélyek, de a február 28-i akciót még a NER belső köreiben is a pofátlanság csúcsának tartják. A legnagyobb hibát ugyanis itt követték el a Matolcsy-fiúk: ezzel a lépéssel végleg ellehetetlenítették, hogy az alapítványi vagyon körüli ügyeskedéseket elkenjék, relativizálják. A botrány azóta is szégyenfolt, és ahogy forrásaink fogalmaztak: február 28-a után az MNB egyetlen célja maradt – mindenkit eltakarítani, aki ehhez az ügyhöz köthető.
