A Nobel-díjas Krausz Ferenc: Óriási a jelentősége, hogy a tanári szakma becsületét minél előbb próbáljuk meg maximálisan helyreállítani

A Hír TV vendége volt a fizikai Nobel-díjjal jutalmazott Krausz Ferenc. Előbb gratuláltak neki, amire a tudós azt mondta, hogy megható a szeretet, amit a napokban kap. – írja a 444.hu.

A műsorvezető megkérdezte Krauszt, hogy miután Magyarországon tanult, dolgozott és dolgozik is, „mennyire kell azon gondolkodni, hogy itt a feltételek megvannak, és igazából csak ha szerteágazóbb lehetőséget kapunk, akkor kell csak külföldre menni”.

Krausz erre azt mondta, hogy az oktatásról csak a személyes tapasztalatai alapján tud beszámolni. (1962-ben született, Móron járt általános iskolába és gimnáziumban, aztán az ELTE-re és a Műszaki Egyetemre járt párhuzamosan, a doktoriját már Bécsben szerezte, vagyis a személyes tapasztalatai több mint 30 évesek). Nagyon nagy mértékben ténylegesen magyar díjnak tartja a Nobelt, mert a legalsó szinttől a középszinten át a felsőoktatásig fantasztikus tanároktól itt kapta meg azt az útravalót, aminek a segítségével Bécsben és Németországban elvégezhette a kísérleteit. – olvasható a cikkben.

„Óriási a jelentősége annak, hogy ilyen kiváló tanáraink a jövőben is legyenek, és ennek megfelelően óriási a jelentősége annak is, hogy a tanári szakma becsületét minél előbb próbáljuk meg maximálisan helyreállítani”. – mondta Krausz.

Krausz nyilatkozott az Inforádiónak is. Itt is hangsúlyozta a magyar indulást, ami „a lehető legfontosabb ebben az egész történetben”, felsorolta a tanárait, név szerint az általános iskolában Kiss tanár urat, a középiskolából pedig Láng Hugót, és minden idők egyik legnagyobb magyarországi középiskolai fizikatanárát, Vermes Miklós tanár urat.

„Ilyen tanárok hatása egy fiatalember döntésére az ügyben, hogy ő mit kezd magával, egészen döntő jelentőségűek voltak.

„Ezért is szeretnék apellálni mindenféle módon a politikai döntéshozókra, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a tanári szakma becsülete minél gyorsabban helyreálljon Magyarországon, mert ha a jövőben nem lesznek Kiss tanár urak, Láng tanár urak, meg Vermes tanár urak, akkor nem lesznek magyar Nobel-díjasok sem, és ez még valószínűleg a legkisebb baj.”

Arról, hogy miért ment el annak idején, ezt mondta: „Mert a körülmények Magyarországon annyira mostohák voltak. Ez a fajta kutatás, mint általában a kísérleti fizika, a legtöbb más területen is forrásigényes, a lehető legjobb műszerekre van ahhoz szükség, hogy világszínvonalú kutatást tudjunk végezni. Ezeknek a műszereknek a beszerzésére annak idején Magyarországon nem voltak meg a források. Olyan döntés előtt álltam, hogy itt maradok, és legjobb esetben középszinten tudok kutatást végezni, vagy megragadom a lehetőségét annak, hogy keressek egy olyan helyet, ahol megvannak a feltételek a világszínvonalú kutatáshoz. Igazából a kutatásnak csak akkor van értelme, ha megvan a lehetőségünk, az elszántságunk és az akaratunk is arra, hogy világszínvonalon tegyük. A középszerű kutatásnak nem sok értelme van.