Megdöbbentő: a fővárosban a Gálvölgyi-féle esetek alig egynegyedében ér ki 15 perc alatt a mentő

A P1-es kategóriába sorolt, azonnali ellátásra szoruló betegekhez országszerte átlagosan az esetek 78 százalékában értek ki a mentők 15 percen belül, míg az úgynevezett P2-be sorolt segélykérőknek már csak alig valamivel több mint a feléhez – írja a Népszava az alapján a jelentés alapján, amelyet az Országos Mentőszolgálat készített Pintér Sándor belügyminiszter utasítására. (Mind a P1, mind a P2 azonnali ellátást igényel, de a P1-esek azok, akikhez orvossal vagy mentőtiszttel ellátott rohamkocsi kell, míg a P2-eshez ez nem kötelező.)

A miniszter az úgynevezett Gálvölgyi-ügy nyomán rendelte el a belső vizsgálatot, amely részeként a segélyhívások kezelésről is adatokat kért. Ezekből kiderül: a P1-es riasztások esetében jól teljesítenek a mentők, de a P2-es esetekben az ország egyes részein komoly elmaradások vannak. Az adatok azt is eláruljuk, hogy akár P1-es, akár P2-es riasztásról van szó, a fővárosban élők esélyei a legrosszabbak közé tartoznak.

A hívástól a beteghez érkezésig 15 percen belüli kiérkezések aránya a megyeszékhelyeken jónak mondható. A jelentés szerint a vizsgált időszakban 11 nagyvárosban minden P1-es esetben 15 percen belül a helyszínen voltak a mentők, 9-ben viszont csak 80-95 százalékban tudták ezt teljesíteni, ez utóbbiakon belül Budapesten, Debrecenben, Miskolcon és Veszprémben különösen rossz a helyzet.

Ha valaki a tünetei alapján a P2-be kerül, mint történt ez a nehéz lélegzésre panaszkodó Gálvölgyi Jánossal is, akkor van miért aggódnia, főleg Budapesten. A fővárosban az ilyen sürgős hívások alig negyedében ér ki a mentő 15 percen belül, itt átlagosan 36 perc telik el, mire megérkezhet a segítség. Miskolcon sem túl jó a helyzet, ott az esetek alig több mint felében jutnak a 15 perces normaidőn belül segítséghez a bajban lévők.

A megyei adatok arról árulkodnak, hogy a Pest megyében élők esélyei a legrosszabbak mind a P1, mind a P2 hívásoknál. Ide már csak az esetek alig kétharmadában (63,9 százalékban) ér ki 15 percen belül a rohamkocsi. Ha pedig valakinek „csak” P2-be sorolt azonnali ellátásra volt szüksége, akkor alig harmaduk (31 százalékuk) kapott a vizsgált időszak alatt segítséget negyedórán belül. A jelentésből az is kiderül, hogy amíg a fővárosban és Pest vármegyében 100 ezer lakosra 5 mentőautó jut, addig az ország többi területén közel kétszer annyi.