Már a startnál ellentmondás: két miniszter, két álláspont a szabad orvosválasztásról

Még meg sem alakult a kormány, de máris látványos törésvonal rajzolódik ki a Tisza vezetői között – méghozzá egy kifejezetten érzékeny kérdésben, a szabad szülészorvos-választás ügyében. Ami az egyik oldalon egyértelmű politikai ígéretként jelenik meg, az a másikon már inkább problémaként, sőt, kerülendő irányként.

Kapitány István gazdasági miniszter bejegyzésében világosan fogalmaz: visszaállítanák a szülészorvos-választás lehetőségét. Ez egyértelmű üzenet azok felé, akik az elmúlt évek átalakításai után elvesztették ezt a lehetőséget, és a rendszer kiszámíthatatlanságát, személytelenségét tapasztalták meg. A hangsúly nála a választás szabadságán van – azon, hogy a nők dönthessenek arról, ki kíséri végig őket életük egyik legfontosabb pillanatában.

Ehhez képest Dr. Hegedű Zsolt egészségügyi miniszter egészen más logikát követ. Miközben nem tagadja a probléma súlyát, egyértelművé teszi: a jövő nem a „fogadott orvos” rendszerének visszaépítése. Sőt, szerinte éppen az a cél, hogy a szülés ne azon múljon, kihez járt valaki magánrendelésre, kit ismer, vagy mennyit tud fizetni. Az ő megközelítésében a szabad orvosválasztás nem megoldás, hanem egy olyan gyakorlat, amely egyenlőtlenségeket konzervál.

A két álláspont nem finom árnyalatnyi különbség, hanem két eltérő irány. Az egyik visszaadná az egyéni döntés lehetőségét, a másik épp ezt tartja a rendszer egyik alapvető problémájának. Kapitány politikai ígéretet tesz, Hegedű szakmai alapon óv attól, hogy ezt a modellt újraélesszék.

Ez a különbség azért különösen feltűnő, mert nem egy részletszabályról van szó, hanem egy egész rendszer működését meghatározó kérdésről. A szülészorvos-választás visszaállítása vagy elutasítása ugyanis nemcsak egészségügyi, hanem bizalmi és társadalmi kérdés is: arról szól, hogy az állam egy egységes, mindenki számára azonos színvonalú ellátást akar biztosítani, vagy teret ad az egyéni kapcsolatokon és döntéseken alapuló modelleknek.

A helyzet így elég egyértelmű: ugyanazon kormány két meghatározó szereplője ugyanarra a kérdésre egymással szembemenő választ ad. És mindez még azelőtt történik, hogy egyáltalán közös kormányprogram született volna.