Szentkirályi Alexandra gyógyszere elgurult: már budapesti no-go zónákról hadovál

Újabb támadást indított a Fidesz-KDNP fővárosi frakciója a Pride ellen, most épp Karácsony Gergely főpolgármester korábbi nyilatkozatát kiforgatva. Szentkirályi Alexandra azt állítja: a főpolgármester lényegében no-go zónákat jelöl ki Budapest egyes részein, amikor arra utal, hogy ha valaki nem szeretne gyermekével bizonyos eseményekbe belefutni, akkor elkerülheti azokat.

A valóságban persze senki nem javasolt sem zónákat, sem tiltásokat – csupán a józan ész mentén tett megállapítást a főpolgármester: ahogyan bármely rendezvény idején, úgy ilyenkor is lehet mérlegelni, hogy valaki milyen útvonalon közlekedik. A Fidesz most mégis úgy tesz, mintha Budapest egy meztelen karnevállá változna a Pride idején, és a szülők csak hátraarcot vágva tudnának menekülni a belvárosból.

Szentkirályi Alexandra a szokásos paneleket sorakoztatja: cinizmusról beszél, gyerekeket félt, majd gyorsan átköt egy posztversenyre, amelyben arra biztatja a követőit, mutassák meg, ők mire büszkék. Így próbál válaszolni a „Büszkeség menete” elnevezésű rendezvényre – amelynek egyébként épp az a célja, hogy olyan közösségek is hangot kapjanak, akiket a politika és a társadalom gyakran elhallgattatna.

A frakcióvezető szerint „felnőttek szexualitásáról” szól a Pride, nem pedig jogegyenlőségről, elfogadásról vagy közösségi jelenlétről. Érdekes módon a Budapest utcáin zajló más rendezvények meztelensége – például sportesemények, szilveszteri „vicces” utcai mutatványok vagy egyes reklámkampányok – nem váltanak ki hasonló politikai hisztériát.

Miközben a Fidesz retorikája látszólag a gyermekvédelemről szól, valójában sokkal inkább a politikai haszonszerzés célját szolgálja: ellenségkép-gyártás, szavazóbázis aktivizálása, és egyfajta kulturális háború élesztése. Ezt támasztja alá a kampány is, amely az első autó, a kerti rendrakás vagy a vasárnapi ebéd képeit állítja szembe egy emberi jogi felvonulással – mintha ezek közül választani kellene, nem pedig együtt élni velük egy nyitott és szabad városban.

A választás nem az, hogy gyerek vagy Pride. A választás az, hogy szabadságban élünk – vagy egyre szűkebb véleménykorridorokban, ahol a politika szabja meg, ki mire lehet büszke.