Kormányzati mentőakció vagy kései ébredés? – A lakhatási válság valódi felelősei

A legújabb kormányzati „mentőakció” láttán Déri Tibor, Újpest alpolgármestere és a Fővárosi Közgyűlés tagja élesen bírálta a lakhatási válság kezelésére irányuló intézkedéseket. Bejegyzésében kifejti, hogy a fővárosban lakni ma már luxusnak számít, és a kormány nem kevés szerepet játszott abban, hogy az ingatlanpiaci helyzet ennyire válságosra fordult.

A kormány korábban hatalmas hitelekkel és támogatásokkal – mint például a babaváró hitel és a CSOK – árasztotta el a piacot. Ezekkel az intézkedésekkel elérte, hogy sokan ingatlanba fektessenek, de a következményeket valószínűleg nem kalkulálták be teljesen. Az ingatlanárak a támogatások hatására elszabadultak, a bérleti díjak szinte elérhetetlen magasságokba szöktek. A piacon egyre kevesebb megfizethető lakás maradt, a fiatalok pedig kénytelenek magas albérleti díjak mellett küzdeni a fővárosban való megélhetésért. Déri szerint a kormány nem ismeri el saját szerepét a lakhatási válság előidézésében, és most az önkormányzatokat teszi meg bűnbaknak.

Déri Tibor kritikája középpontjában a kormányzati forráselvonások állnak. Az elmúlt években a kormány sorra vonta el a helyi iparűzési adót és csökkentette a városok költségvetését. Az önkormányzatoktól elvárták, hogy a lakhatási válságot kezeljék, miközben egyre kevesebb pénzügyi eszközt hagytak számukra. A források folyamatos elvonása miatt Budapest és más városok helyi vezetése szűkös eszközökkel próbálta enyhíteni a lakhatási válságot, miközben a kormány látványosan ignorálta az ingatlanpiaci spekulációkat. Most, hogy a helyzet tarthatatlanná vált, a kormány új szigorításokkal és „mentőakciókkal” próbál beavatkozni, mintha nem éppen ők hozták volna létre a problémát. Déri élesen fogalmaz: „Hát, köszönjük szépen, de talán érdemes lenne egy tükörbe nézni.”

Déri Tibor szerint a lakhatási válság kezelésének első lépése az lenne, ha a kormány visszaadná az elvont forrásokat az önkormányzatoknak, hogy azok érdemben léphessenek. Emellett szükség lenne egy átfogó országos lakáspolitikai stratégiára, amely nemcsak a fővárosra, hanem a vidéki régiók fejlesztésére is kiterjed. Ez lehetőséget adna a fiataloknak, hogy ne csak Budapestben lássák az egyetlen esélyüket. Az államnak sokkal aktívabb szerepet kellene vállalnia ott, ahol a spekuláció miatt ellehetetlenült a megfizethető lakhatás.

Déri szerint az eddigi lépések inkább a politikai túlélésre irányulnak, mintsem a tényleges megoldásra. „Ha valódi megoldást akarnának, először is visszaadhatnák az önkormányzatoknak az elvett forrásokat, hogy azoknak legyen egyáltalán eszközük érdemben cselekedni. De persze ez nem illik a nagy központosítási tervbe, ugye?” – fogalmaz.

Déri Tibor bejegyzése rávilágít arra a súlyos ellentmondásra, hogy miközben a kormány látványosan hirdeti a megfizethető lakhatás fontosságát, közben nem vállalja a felelősséget a lakhatási válság előidézésében játszott szerepéért. Az önkormányzatok próbálkozásait cinikus módon támadják, miközben éppen ők maguk teremtették meg azt a helyzetet, amit most „megmenteni” igyekeznek. A kérdés az, hogy vajon a kormány kész-e valódi megoldásokat találni a lakhatási problémákra, vagy továbbra is csak a látszatintézkedésekkel próbálja csillapítani a helyzetet.