Újpest – az első magyar bankrablás története

A 19. századi Újpest közbiztonsága azonban hírhedten rossz volt, olyannyira, hogy a kisebb bűncselekményekkel már nem is foglalkoztak, teljesen reménytelen lett volna a felderítésük. A helyzet csak akkor látszott rendeződni, amikor a Belügyminisztérium közbelépésére kiterjesztették a fővárosi rendőrség hatáskörét. Az Árpád út forgalmas, nyüzsgő főutcává vált, boltokkal, kávéházakkal, szabókkal, bankokkal, csörömpölő villamossal, lármával. Ebben a környezetben történt meg Magyarország első bankrablása, amely az utólagos beszámolók szerint burleszkbe vagy kabaréba illő jelenetként játszódhatott le.

1908 októberében ugyanis két munkásruhát viselő férfi lépett be a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Árpád úti fiókjába, amely egy elegáns, szecessziós épületben kapott helyet. Az országban még nem volt ismerős a bankrablás fogalma, legfeljebb detektívregényekben találkoztak vele az emberek, így állhatott fel a meglepő és abszurd jelenetbe torkolló szituáció.

A két férfi, Antosevics Gyula és Piasovszki József a fiókvezetővel kívántak beszélni, aki a komolynak vélt ügyfeleket szívélyesen fogadta hatszemközt. Látogatói azonban revolvert és tőrt kaptak elő, majd a következő szavakkal fenyegették meg Devellák Károlyt: „Ön vagy most azonnal kifizet nekünk negyvenezer koronát, vagy halál fia”.

A fiókvezető Devellák kétségbeesetten közölte a bűnözőkkel, hogy ennyi pénzt nem tart az irodájában, csak a kinti pénztárból tudja odaadni a követelt összeget. A bankfiókban ugyancsak megismétlődött a félelemkeltés, miközben a pénztáros akkurátusan leszámolta a szükséges pénzt. Negyvenezer korona azonban még itt sem állt rendelkezésre papírpénzből, így az előzékeny dolgozók az összeg nagy részét végül bezsákolt ezüst aprópénzben adták oda.

A zsákok kicipelése azonban meglehetősen nehéz feladatnak bizonyult, mivel a rablókra váró bérkocsi több házzal arrébb állt. Végül még a fiókigazgató is beszállt a munkába, és segített a zsákok felpakolásában. A dolgozók csak az első sokk után értesítették a mindössze két sarokkal feljebb található rendőrkapitányságot.

Bár a hírlapok profiknak állították be a bűnözőket, akik előre kitervelt és részletesen kidolgozott módszerrel végezték dolgukat, az igazság az, hogy egyetlen nap alatt a csendőrök kezére kerültek a menekülő rablók, akik gyakorlott, hidegvérű, ravasz külföldi haramiák helyett egyszerű vendégmunkások voltak. A szemtanúk, a túlzottan gáláns borravaló miatt gyanakvó bérkocsis és a csendőrök közbenjárásával végül a vasúttal távozó férfiakat hamar elfogták, csak a Nógrád megyei Kisterenyéig jutottak el. Devellák Károly a tárgyaláson azonban tömör és támadhatatlan magyarázattal szolgált az előzékenységére: „Ceruzákkal nehéz Browning revolverekkel szembeszállni.”