Történelmi időket élünk: sosem akartak még ennyien árat emelni Magyarországon
Egyre több vállalat szeretné emelni az árakat Magyarországon a GKI felmérése szerint. Az energiaárak elszállása, az alapanyag- és nyersanyagárak emelkedése, illetve a bérköltségek növekedése is felfelé hajtja az árakat. Az iparban, az építőiparban és az üzleti szolgáltatásokban sem akart az elmúlt 20 évben annyi cég árat emelni, mint most. A kiskereskedelemben tartósan magas szinten áll a drágítást tervezők száma. Miután az eddigi emelések ellenére sem csökken a kereslet, ezért könnyen megvalósíthatók az áremelési szándékok.
Az építőipari cégek 77%-a, az iparvállalatok 66%-a, míg a szolgálatószektor 63%-a tervezett áremelést áprilisban. A GKI Gazdaságkutató felmérése szerint az elmúlt 20 évben egyszer sem volt ilyen magas azoknak a cégeknek az aránya, amelyek az árak növelését tervezték. A kiskereskedelmi szektorban sem enyhül a nyomás, tízből hat vállalat drágábban szeretné adni a termékeit a jövőben, mint most.
Az áremelkedés mögött elsősorban a globális energiaárak emelkedésének hatása áll. A koronavírus-járványból való gyors kilábalás időszakában felpattantak az energiaárak, amelyek az orosz-ukrán háború kirobbanása után vágtatni kezdtek. A vállalatok ezért az energiaszámlájuk többszöröződésével néznek szembe, amelyet igyekeznek áthárítani a fogyasztókra. Nem is igazán tudnak mást tenni, hiszen a koronavírus-járvány időszakában számos cégnek megtépázódott a mérlege, felélte tartalékainak egy részét, így most az áremelés felé fordul.
Nemcsak az energiaárak emelkedése, hanem más költségsokkok is az áremelések irányába mutatnak. A minimálbér és a garantált bérminimum idei, 20%-os emelése jelentős terhet okoz a vállalatoknak a bérköltségek szempontjából. A legkisebb bérek gyors emelésének hatására – a bértorlódás elkerülése végett – a többi, ezekhez közeli bérkategóriában is nagyon jelentősen növelni kell a kereseteket. Az energiaárak növelése mellett tehát ez a tényező is felfelé hajtja a költségeket, amely magasabb inflációhoz vezet.
Az infláció folyamatos és gyors növekedése elvezet az ár-bér spirálhoz, ami mind az árak, mind a bérek egyre nagyobb emelését jelenti. Ha gyorsan nőnek az árak, akkor ez megjelenik a bértárgyalásokon, mint fontos szempont. A cégek pedig további áremeléssel gazdálkodják ki a költségek növekedését. Mindez azért is baj, mert ha tartósan magas az áremelést végrehajtó cégek aránya, akkor az növeli annak az esélyét, hogy hosszú ideig magasan maradnak az inflációs várakozások. Ezzel pedig magas szinten ragadhat be az áremelkedési ütem.
A kiskereskedelemben is tartósan magas azok aránya, akik növelnék az árakat, szemben a korábbi évekkel, amikor inkább az év első egy-két hónapjára korlátozódott az átárazás. Ezt minden bizonnyal az árstop fenntartása sem írja felül: a fixált termékek árát nem változtatják, miközben a többi termék árát az indokoltnál is jobban emelhetik, hogy így kompenzálják az árstop miatt elszenvedett veszteséget. Az üzemanyagoknál más a helyzet, ott hatékony az árstop, hiszen a kutaknak nincs más termékük, amin kompenzálhatnák a veszteséget, így itt érdemi inflációcsökkentő lépésről van szó.
Miután minden szektorban (ipar, építőipar, szolgáltatás, kiskereskedelem) gyorsan emelik az árakat a cégek, a lakosság tartósan magas inflációra számít. Ahogy az alábbi ábrán is látható, a lakossági inflációs várakozások sávjának alsó széle már magasabb, mint a jegybank inflációs célsávjának teteje. Vagyis nemcsak, hogy nincs „benne” az inflációs várakozás a célsávban, hanem tartósan felette mozog.
A helyzet pedig rövid rávon minden bizonnyal nem változik, sőt, várhatóan romlik még. A tényinfláció most 8,5%-os, de a következő hónapokban várhatóan megközelíti a 10%-ot. Az orosz-ukrán háború miatt tartósan magas szinten vannak az energiaárak, de nemcsak az olaj és a gáz ára, hanem a mezőgazdasági termékekét is felhajtja a konfliktus. A vállalatok pedig a következő időszakban igyekeznek majd emelni az árakat.
Forrás: Portfolio.hu
