Trianon100 – Újpest sem közömbös

Újpest

1920. június 4-e olyan dátum, amely mellett egyetlen magyar sem mehet el szó, vagy legalább egy megrendült főhajtás nélkül. A trianoni békeszerződés kitörölhetetlen, szurokfekete nyomot hagyott nemzetünk történetében, családokat, barátságokat, ismeretségeket és komplett országrészeket szakított szét. A nemzeti sorstragédia iránt Újpest sem önálló városként, sem kerületként nem volt közömbös – írja az Újpest Média.

A békediktátum 1920-as aláírása és 1921-es törvénybe iktatása a Nagy-Magyarország szintjén is jelentős ipari központnak számító Újpestet is érzékenyen érintette, és nem csak gazdasági szempontból.

Érdekes adat, hogy 1920 májusában a Független Tót Párt az Újpesten élő szlovákság nevében egy nagyszabású tömeggyűlésen nyilvánította ki, hogy elítéli a békeszerződést és a Felvidék cseh megszállását, illetve Csehszlovákia létrehozását. A politikai erő a szlovákok önrendelkezéséért szállt síkra, és azt követelte, hogy ők dönthessenek róla, melyik országhoz szeretnének tartozni. E vágyuknak nyilatkozatban adtak hangot, melyben többek közt így fogalmaztak: „A békeszerződést illetőleg annak az országhatárokra vonatkozó intézkedéseit (…) véglegeseknek el nem ismeri, azok ellen ősi nemzeti érzéseinek és az, ezeréves őshazájuk iránti hű szeretet és gyermeki ragaszkodásnak egész erejével tiltakozik.”

A városban – az ország többi részéhez hasonlóan – a Horthy-korszak alatt rendszeresek voltak a revíziós gyűlések, a Trianon-megemlékezések és a politikai pártok jelöltjeinek programjából itt sem hiányozhatott az elcsatolt területek visszaszerzésének igénye. 1931-ben a település Pesterzsébettel, Kispesttel, Rákospalotával és Budafokkal együtt táviratot intézett a Népszövetséghez, melyben közösen kérték a békeszerződés felülvizsgálatát. A revíziós gondolat jegyében

Újpesten is felmerült az igény, hogy a város lakói az országzászló-mozgalomhoz csatlakozva egy ilyen emlékművel fejezzék ki a nemzeti gyászt

és az igazságtalan döntés valamikori eltörlésébe vetett hitüket. Az 1934 áprilisában felmerült ötlet megvalósítása azonban nehezen haladt: az augusztus 20-ára tervezett avatásra a közadakozás lassú lefolyása miatt végül csak 1935. május 25-én, a hősök napi ünnepség keretében került sor. Az avatóbeszédet maga az országzászló-mozgalom atyja és az irredenta gondolat egyik fő támogatója, Urmánczy Nándor mondta.

A lépcsőzetes talapzaton álló, kettős kereszttel és kétalakos szoborkompozícióval díszített műalkotás a Bajza utca és a Leiningen utca közötti egykori Hősök ligetében lelt otthonra (nyitó kép). A település civil életében is meghatározó szerepe volt: ünnepségek és gyűlések színhelyéül szolgált, 1935. június 23-ától pedig minden vasárnap 12 és 13 óra között havi váltásban álltak zenés őrséget lábánál a cserkészek, a leventék és a Frontharcos Szövetség tagjai.

A trianoni tragédia újabb képzőművészeti kifejezését 1937-ben állította föl a város az akkori Ferenc József téren: a Magyar fájdalom (vagy Anyai fájdalom) szobrát Kocsis Andor szobrászművész ingyen ajánlotta föl Újpestnek (önzetlenségét a városvezetés októberben 200 pengővel honorálta). A gyermekét szorító nőalak talapzatára Vörösmarty Mihály Az élő szobor című költeményének utolsó versszakát vésték.

A Magyar fájdalom szobra

A második világháború, a Horthy-rendszer bukása és a kommunista hatalomátvétel természetesen Újpesten is elhallgatásra ítélte a trianoni fájdalmat, melynek köztéri mementóit eltüntették, emlékét tabusították. A Magyar fájdalom szobra csak jóval a rendszerváltás után, 2010-ben, Trippon Norbert alpolgármester kezdeményezésére kerülhetett vissza eredeti helyére, az István térre. Az országzászló újbóli felállításáról jobbikos javaslatra szintén ebben az évben született egy képviselő-testületi szándéknyilatkozat, ám az emlékmű azóta sem készült el újból.

Címke:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük