Trianon100: Száz éves a nemzeti tragédiánk – emlékülés, leálló BKV

közélet politika

Ma van a Trianoni békeszerződés 100. évfordulója: 1920 június 4-én írta alá a magyar delegáció az ország kétharmadát elcsatoló, magyarok millióit kisebbségi sorba kényszerítő békeszerződést a versailles-i Kis Trianon palotában.

Relatív, hogy száz év mennyire hosszú idő egy nemzet életében, innen nézve sok, a homályba vesző eredethez képest már nem feltétlenül, és vannak, mint nálunk a dédi, akik egymaguk végigélnek ennyit. Formálisan még az „ezeréves határok között” született, igaz, Antant-megszállás alatt, egy széteső országban, melynek azonban papíron még több, mint 18 millió alattvalója volt. Mire egyéves lett, ez a piros-fehér-zöld világ összement egy kicsit: Magyarország 7 milliósra fogyott, elvesztette területe 70 százalékát és népessége kétharmadát.

1920-ban a határokon túlra került 7,5 millió idegen ajkú és 3,3 millió magyar, és immár nem a Magyar Királyság volt soknemzetiségű, hanem a környező utódállamok.

Romániához Erdély és Partium révén önmagában nagyobb terület, több mint 100 ezer négyzetkilométer került, mint amekkora itt maradt.

Jó 200 ezred magával onnan települ majd át a majdani dédi majdani férje is – az elkerülő országrészekből összesen 450 ezren jönnek át néhány év alatt, a határon túli magyarság 12-14 százaléka, Trianon árvái

A 15 milliós szám már a rendszerváltás idején is inkább fikció volt, ma pedig – amikor az anyaországi népesség hivatalosan is csak 9,7 milliós (egymillióval kevesebb, mint az 1980-as „csúcson” volt), a határon túl pedig helyenként drámai a csökkenés – egészen távoli. 

Magyarország néprajzi térképe népsűrűség alapján, 1920

Miközben a nagyvárosok többségében gyorsan és visszafordíthatatlanul csökken az egykor urbánusabb magyarság létszáma és aránya, vannak ellentendenciák is: nem csak Dunaszerdahelyt vagy Zentát lehetne mondani, lényegében egész Székelyföldet is. Az ottani

tömbmagyarságban még erősödik is a párhuzamos nemzetépítés, a román állami többségtől való elkülönülés, önálló magyar gazdasági térrel, médiával.

Ez ugyan messze nem problémamentes, de másfajta zűrök és lehetőségek származnak belőle, elfogyástól itt nem kell tartani.

A határmenti sávban, relatív helyi többségben élő magyarság sok helyen szintén nincs etnikai létében veszélyeztetve, sem Szlovákiában, sem Kárpátalján. Közben azonban, különösen Erdély Székelyföldön kívüli részein, erős a szórványosodás. Azokon a településeken, ahol egy etnikai csoport létszáma és/vagy aránya egy bizonyos szint alá kerül, a kisebbségi létet csak megcsonkítva tudják megélni, egyre kevesebb területen tudják a nyelvet használni, a saját csoportból társat találni, anyanyelven továbbtanulni.

Összességében a rendszerváltás óta a határon túli magyar közösségek valószínűleg legsúlyosabb demográfiai válságukat élik: nagy a természetes fogyás, van asszimiláció és jelentős a migráció is, nem is feltétlenül első helyen Magyarország felé. Friss népszámlálási adatok még nincsenek, de

a demográfiai becslések szerint 2020-ban, száz évvel Trianon után a határon túli magyarok száma először csökkent 2 millió alá, sőt, valójában alig több 1 millió 800 ezernél.

Itt tartunk most, de jó, ha közben arra is emlékszünk, hogy itt sem a méret a lényeg, legalábbis nem önmagában.

ÁDER ÉS KÖVÉR TRIANONRÓL A PARLAMENTBEN

Emléknapi ülést tartott csütörtökön a parlament, Trianonra emlékezve. Az ülésen Áder János és felesége is megjelent, de jelen volt Orbán Viktor és a kormány tagjai, valamint mások mellett Szili Katalin is, valamint Darák Péter, a Kúria elnöke, Polt Péter legfőbb ügyész, Domokos László ÁSZ-elnök is. A koronavírus miatt a határon túli magyarok képviselői nem tudtak elmenni az ülésre. Csak Áder János államfő és Kövér László házelnök szólalhatott fel (mindketten fideszesek), ellenzéki politikusok nem, amit Gulyás Gergely a Kormányinfón azzal indokolt, hogy nem akartak pártpolitikai vitát. Kövér szerint Trianon megismétlődhet a jövőben. A magyar jövő szerinte csak akkor lehet biztonságos, ha az emberek az eszükbe vésik, hogy mindig csak az lehet az övék, amit meg tudnak védeni.

Kövér felszólalása után Áder János államfő mondta el ünnepi beszédét. A köztársasági elnök emlékeztetett arra, hogy száz évvel ezelőtt ezen a napon az egész ország gyászolt, a fővárosban és mindenütt Magyarországon zúgtak a harangok, a magyarok 5 percig csendben álltak, senki sem tudta feldolgozni Trianont. – Magyarország sokkal több területet veszített, mint Németország – mutatott rá Áder, emlékeztetve, hogy mennyire igazságtalanul bántak el az országgal. – Magyarországot a béketárgyalásra csak egy évvel később hívták meg, érveit Magyarország nem mondhatta el. A népek önrendelkezésére vonatkozó wilsoni elveket csak Magyarország kárára alkalmazták – húzta alá az államfő. Arról is beszélt, hogy Aponyi Albert, a magyar delegáció vezetője csak egy beszédet tarthatott. Magyarország sorsáról éppen ezért Áder szerint nem 1920-ban döntöttek, hanem “jóval korábban, sunyi háttértárgyalásokon”. Szerinte fizetett ügynökök, korrumpált szakértők, politikai kalandorok közös munkája az, amit ma Trianonnak hívunk. 

Karácsony Gergely arra kérte a budapestieket: „Járuljanak hozzá maguk is, hogy egy perce álljon le a város a trianoni döntés századik évfordulóján, június 4-én, 16 óra 30 perckor. 

Összeállította: Újpesti Hírmondó
Fotó: Fortepan
Grafika: Index

Címke:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük