Egy szelet jelen: Már 150 éve kényezteti magas szinten vendégeit az Auguszt

Budapest gasztronómia közösség színes

Az, hogy Magyarországon egy vállalzkozás 150 éven át szálljon apáról fiúra, nagyon ritka. Az Auguszt cukrászdinasztia története ilyen. A századik évfordulót Lenin miatt nem tudták megünnepelni, most márciusban viszont elindul a kerek évfordulóhoz kapcsolódó eseménysorozat egyebek mellett új süteményekkel. Ennek apropóján találkoztunk a negyedik generációs cukrászdavezetővel, Auguszt József cukrászmesterrel és feleségével, Auguszt Ibolyával. A család jól dokumentált történetéből nem hiányoznak a megpróbáltatások, a szerencsés fordulatok és a filmbeillő véletlenek.

Az 1800-as évek második felében járunk. Auguszt Elek cukrászdájában nem volt hűtő, mivel épp akkoriban kezdték csak feltalálni. Így a süteményei is teljesen máshogy festettek, mint amiket manapság az Augusztban lehet kapni.

Az első cukrászdák, így a dédapámé is, inkább kelt tésztákat, brióst, péksüteményeket, kalácsot, linzereket, linzerkoszorút, islert, lekvárokat és szörpöket árultak; mindent, amit nem kellett hűteni. Cukorból pedig főleg szobrokat készítettek; akkoriban a cukrász szakma művészetnek számított.

– mondja a dédunoka, Auguszt József, aki lassan ötven éve dolgozik a Fény utcai üzletben. Húsz éve szintén cukrászmester feleségével, Auguszt Ibolyával együtt.

A linzer 150 éve

Egy ilyen kerek évfordulót látva nyilván sokakat izgat, hogy mely sütemények állhatták ki az idő próbáját. Nos, épp a hűtőprobléma miatt Auguszt József szerint szinte csak a linzerek jöhetnek szóba. Azt már valamivel egyszerűbb megmondania, mely sütemények kísérik végig az ő pályafutását: olyan klasszikusok, mint az orosz krémtorta, a rigójancsi, a krémes, Deák torta, a dobostorta, a meggyes-mákos pite, a Rosalinda torta.

„Édesapám születésnapjára minden évben csináltunk egy új tortát, és a legtöbb nem vált be. Tízévente átlag egy sütemény válik be, ilyen például az E80, ami a nyolcvanadik születésnapjára készült. Az üzlet maga alakítja ki, hogy mi marad meg és mi nem” – magyarázza. József cukrászmester felesége, Ibolya ebben elszántabb kísérletező, neki – és egy túlméretezett pisztácia, majd később egy szintén hatalmas vérnarancs szállítmánynak – köszönhető például a Nobilis szelet és a Vendetta sütemény.

A CSALÁDTÖRTÉNETBŐL KIRAJZOLÓDIK A FELESÉGEK NÉLKÜLÖZHETETLEN SZEREPE IS: HA KELLETT, ŐK VITTÉK TOVÁBB A MŰHELYT, MÁSKOR PEDIG AZ Ő FEJÜKBŐL PATTANT KI EGY-EGY ISTENI SZIKRA.

A budai Gerbeaud-tól a kitelepítésen át a Fény utcáig

Auguszt József dédapja, a már említett Elek 1869-ben írt kérvényt a városi tanácshoz arról, hogy cukrászipari üzletet szeretne nyitni a Tabánban. Ekkor már túl volt 17 évnyi vándorláson, melynek során évente váltogatta a városokat és a cukrászokat, így bőven volt lehetősége kitanulni a cukrászmesterséget. Feleségével, Strebek Erzsébettel együtt az Attila körúton nyitották az első cukrászdát, nagyjából a jelenlegi Bethlen-udvarral szemben, ahol az Auguszt-udvar felirat ma is látható.

A Krisztina téri üzlet

Ez az üzlet a második világháborúban szinte teljesen romba dőlt, felújították, 1951-ig működött, ám ekkor már József édesapjától, Auguszt Elemértől államosítottak. 

Amikor 1953-ban visszatértek Budapestre, nem volt saját cukrászdájuk, és a régi lakásuknak is csak egy részét kapták vissza társbérletként. Édesapja a Közért vállalat cukrászati üzemét vezette, édesanyja pedig egy édességboltot üzemeltetett egészen 1956-ig. A következő évben édesanyja megkapta az iparengedélyt a Fény utcai üzlet alsó, akkor még csak 38 négyzetméteres helyiségére. A család szerint jutalomként vehette bérbe ezt a kis helyiséget, miután 1956-ban elszámolt az általa vezetett üzlet árukészletével. Ekkoriban ugyanis több boltos is a forradalmárok nyakába varrta a lopást, miközben titokban hazavitte a fél üzletet.

1957 májusában a kényszerszünet után ismét megnyílt az Auguszt cukrászda; „nagyon szegények voltunk, ezért eleinte egy fagylaltossal közösen béreltük a helyiséget”. Aztán az évek során fokozatosan bővültek; és ahogy egyre több helyiséget tudtak megvásárolni, úgy sikerült az áttörés minden értelemben: nemcsak bérlőkből váltak lassan tulajdonossá, de áttörték az alsó és felső szint közti falat is. Így jött létre a cukrászda mai arculataA régi krisztinavárosi üzletre egy tükör, két váza és képek emlékeztetnek az emeleti kisteremben.

Az Auguszt cukrászda a név mellett néhány alapelvet is örökölt a felmenőktől, például azt, hogy az egyenletesen magas minőség mellett fontos az udvarias kiszolgálás:

A kávé mellé egy mosoly is jár

– szól az egyik átörökített családi jelmondat.

Ugyanakkor már rég szakítottak József nagyapjának félig tréfásan megfogalmazott elvével, miszerint a pult mögött csakis magas szőke nő állhat.

Forrás: Index
Fotók: Index, az Auguszt család archívuma

Címke:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük