Balavány György írása reméljük lezárja a Niedermüller-vitát. Vélemény.

közélet politika vallás vélemény

A recept a régi: játszd el az üldözöttet, az mindig nyerő, önigazoló pozíció lesz ahhoz, hogy üldözhess másokat.

Bár nem ez a lényeg, muszáj leszögezni: Niedermüller Péter erzsébetvárosi polgármester a múlt heti botrányt kirobbantó mondataival nem állított semmi olyat, amit kirekesztésnek lehetne értelmezni. Az ATV műsorában épp gyűlöletkeltő ideológiákról volt szó, és azt mondta, „ha lehántod ezeket a gyűlöletvalamiket, (…) a nem magyarok, a mások, a migránsok, a romák, a nem tudom én, mik, akkor ott marad egy rémisztő képződmény középen. Ezek a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak – meg azért nők is vannak közöttük, bocsánatot kérek. Ez a családelképzelés. Ez azért borzalmas, mert ha megnézzük, hogy a világon mindenütt az úgynevezett fehér nacionalisták miből állnak össze: ebből.”

Véleményem szerint így ez elég érthető és tényszerű. És persze alkalmas arra, hogy a fehér, keresztény, hetero férfiak (és nők), már ha megfelelően ostobák és fanatizáltak, ellenük indított hadjáratról kezdjenek beszélni, sőt, hirtelen előálljanak azzal, hogy tiltakozni kell a rasszizmus minden formája ellen.

És ez addig bír fajulni, hogy maga a gyűlöletmester, Bayer Zsolt áll ki a gyűlölet ellen szónokolni. (Az eseménynek volt egy masszív „a szeretet nevében vagyunk együtt, és gyűlölünk mindenkit, aki nem velünk van” – felhangja, lásd például a Hont András elleni támadást.)

De a lényeg, mondom, nem ez. A politika, sajnos, így működik: ha egy közszereplő kiforgatható dolgot mond vagy ír, akkor az ki lesz forgatva. De az ilyen történetekben az a különösen visszatetsző, amikor az úgynevezett keresztények érzik az kereszténységükben, a fehérek a fehérségükben, a heterók a heteróságukban támadva magukat, rasszizmust kiabálnak, jogfosztást és jogegyenlőséget követelnek.

A recept a régi: játszd el az üldözöttet, az mindig nyerő önigazoló pozíció lesz ahhoz, hogy üldözhess másokat.

Gyorsan megjegyzem, ha valós támadás éri amúgy az egyházat, akkor (amennyiben ragaszkodik az evangéliumi tanításhoz) nem ránt kardot, és nem fog harcba. A krisztusi intelem egyértelmű: a keresztények alázattal viselik a velük szembeni igazságtalanságot, és imádkoznak azokért, akik ellenük fordulnak. Több tucat bibliai verset idézhetnék erre. Csak az a kérdés, hogy hol vannak a tényleges keresztények. Vannak amúgy, vannak, de nagyítóval kell őket keresni.

Az evangélikus vezetők a következő tiltakozást tették közzé, tovább szítandó az indulatokat: „Az egyértelmű helyreigazítást továbbra is várjuk és elvárjuk Budapest-Erzsébetváros polgármesterétől, aki keresztények, fehérek, heteroszexuálisok és férfiak képviseletét is ellátja a közbizalom révén. Elvárjuk ugyanakkor minden közszereplőtől, hogy az erzsébetvárosi polgármester által mondottak jelentőségét, az emiatti felháborodás jogosságát ne vonja kétségbe.”

Közszereplőként azt tudom felelni e kiáltvány szövegezőinek, hogy egyrészt ne írják elő a véleményem, másrészt a hülyeségüknél csak az aljasságuk nagyobb. S hogy Magyarországon a keresztényeket, vagyis Krisztus követőit egyedül az egyház üldözi, de az állami segítséggel. Például, mikor a kritikus beszédű Beer püspöknek megüzenik, hogy fogja be a száját. Mikor Fidesz-politikust raknak Balog Zoltán személyében a református vezetőségbe, mikor az úgynevezett történelmi egyházak lelkes kollaborációja mellett megvonják a kisebbektől státust, mikor szószékekről hirdetik, melyik pártra kell szavazni, és aki ezt rosszallja, akörül elfogy a levegő. Mikor kiközösítik azokat, akik Jézus nevében emelnek szót a menekültekkel szembeni kíméletlenség vagy a homofóbia ellen.

Az, hogy a Srí Lanka-i pékek ellen a gyergyóditrói segédlelkész szervezkedik, meghirdetve a Migránsmentes Ditrót, nem egyedi botlás. Rendben, a gyulafehérvári érsekség tiltakozott, a pápa meg azt mondja, hogy nem szép dolog gyerekeket molesztálni. De a valóság az, hogy amint a katolikus egyházban a gyermekmolesztálás a rendszer lényegéből adódó jelenség – egy borzalmas szervezet még borzalmasabb tünete – úgy az egyházakban ugyanez a zsigeri idegengyűlölet, a cigányozás, a más vallásúakkal és a nem-hívőkkel szembeni lenézés, sőt megvetés. Nem állítottam, soha nem is állítanám, hogy mindegyik katolikus pap bántja a gyermekeket, és minden, magát keresztényként identifikáló ember idegengyűlölő, homofób és rasszista. Csak azt állítom, hogy a betegesen hierarchizált szervezetekben, ahonnan elillant a krisztusi lelkület, a vallás pedig politikai ideológiává csupaszodott, a gonoszság, valamint a gyűlölködő képmutatás már rég nem rendszerhiba, hanem alapértelmezett beállítás.

És amikor a sértett keresztények jogegyenlőségről papolnak, valójában a jogelsőségük megtartásáért szállnak síkra. Az olyan szélsőjobboldali államokban, mint amilyen Magyarország, a fehér, keresztény és heteroszexuális ember (ez a hülye absztrakció, vagy ha úgy tetszik, borzalmas képződmény) az ideálkép, a hérosz, és ez az, akinek prosperálni kell, és amit mutogatni kell, és ez az, akitől eltérni minimum megvetendő, vagy épp üldözendő.

Mondom mindezt nagyon szomorúan és szégyenkezve, fehér, keresztény, heteroszexuális férfiként.

Szöveg: Balavány György, hvg.hu
Fotó: hvg.hu

Címke:

1 thought on “Balavány György írása reméljük lezárja a Niedermüller-vitát. Vélemény.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük