viktoria-piskota01

Az eredeti Viktória-piskóta: a birodalom viszavár

gasztronómia

Előkelő, akár egy brit naszád – énekelte Voith Ági és Bodrogi Gyula a bearanyozott emlékű 1960-as években, amikor Keleten mi voltunk a Nyugat. Nos, a Viktória piskóta legalább annyira előkelő és brit, mint a megénekelt hadihajó, de annál sokkal-sokkal jobban szerethető.

John Lukacs történész írta, hogy Anglia a 19. században belépett a tiszteletreméltóság korába, mely kor elválaszthatatlanul kötődik Viktória királynőhöz, aki szinte az egész századot végiguralkodta. Ráadásul úgy, hogy tiszteletreméltóságán nem esett csorba, ami úgy tűnik, csak angol királynőknek szokott sikerülni. Hosszú regnálása kulináris szempontból sem maradt nyomtalan, itt van mindjárt a Viktória-piskóta.

Szokták Viktória-szendvicsnek is hívni, de ez olyan svédasztal-ízű, jobb megmaradni a piskótánál, noha ez nem az általunk megszokott, zsiradék nélküli, habkönnyű tészta, hanem a génoise-típusú, markosabb, sok vajjal feltupírozott piskótavariáció.

A vajnak köszönhetően súlyosabb és zamatosabb, két-három nap múlva is élvezhető, nem szárad ki, és – bár ezt megszületése idején nem tudhatták – remekül bírja a hűtőszekrényt,

ami számos sütemény nagy ellensége, mert a dermedt tortát általában cserben hagyja a csábja.

  • 25 dkg vaj
  • 25 dkg porcukor
  • 25 dkg liszt
  • 5 tojás
  • 1 kiskanál sütőpor
  • 10-15 dkg meggylekvár
  • 3 dl tejszín
  • porcukor a tetejére
  • vaj a formákhoz

1. Kenjünk ki vajjal két 18-20 cm-es sütőformát, az aljukra tegyünk méretre kivágott sütőpapírt, mert ezt a piskótát hagyományosan két formában sütik, egyszerre. Ha csak egy forma van, akkor a tésztát is két részletben kell kikeverni, mert állás közben összeesik. A tésztát kettévágni nem lehet, mert akkor túl vékony lenne, ha meg egy formában sütnénk meg a teljes mennyiséget, akkor jó eséllyel szalonnás vagy összetömörödött piskótát kapunk.

2. Keverjük halvány-habos krémmé a vajat és porcukrot: ehhez legalább 5-6 perc kell elektromos habverővel, hogy levegős legyen. Egyenként adjuk hozzá a tojásokat, és fél percig keverjük mindegyiket. A negyedik és ötödik tojással együtt egy-egy evőkanál lisztet is a keverékhez adhatunk.

3. A maradék lisztet a sütőporral szitáljuk át – van, aki arra esküszik, hogy háromszor –, és lassan forgassuk bele a masszába. Osszuk el testvériesen a két formába (a szélei felé húzva a tésztát, hogy kevésbé legyen púpos), és 180 fokos sütőben süssük kb. 20 percig.

4. Hagyjuk 10 percig hűlni, aztán borítsuk ki a formákból, és várjunk, míg teljesen kihűlnek. Ekkor kenjük meg meggylekvárral – vagy valami más, jó minőségű piros  lekvárral –, verjük habbá a tejszínt és halmozzuk rá, tegyük a tetejére a másik lapot, szórjuk meg porcukorral, és vagy azonnal tálaljuk, vagy tegyük be 30 percre a hűtőbe, mely a tésztának nem árt, a tejszínhabnak viszont kifejezetten használ.

Egyre ritkább, ma már többnyire csak ijesztő bolti változatokban és kihalófélben lévő nagymamák ősrégi Aga-sütőjében jelenik meg.
Viktória piskóta, a birodalom visszavár.

Szöveg és fotó: www.asztaltanc.hu

Címke:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük