Az új udvari bolond, avagy utálat a levegőben

közélet vélemény

Nem terveztem írni a Fidelitas kongresszusáról, mert minek. A forgatókönyv azt hiszem évek óta nem változott, addig veregetik egymás vállát, míg az egyik a vállát, a másik a tenyerét nem érzni már, mindenki vállvereget, így a kongresszusok leglényegibb eleme az átmenetileg érzéketlenné vált két testrész, de hát ennyi kellemetlenség bőven megér egy kis törleszkedést.

Idén azonban volt két rendhagyóbb mozzanat is, sőt még folytatás is lett belőle. Ráadás, mondhatni, a nagy sikerre való tekintettel.
Először is, most több volt az idősebb potentát, mint a szépreményű kádercsemete, ami azt jelzi, hogy a Fidesz – fiatal demokraták, hehe –, érzik bázisuk elöregedését, amellyel eddig nem(igen) szembesültek. Mintha az csakis a balodalt érintette volna. Hát kiderült, hogy nem. Megvan ugyan ott is probléma, de

a Momentum mozgosította a fiatalokat, a Független Diákparlament éppen most alakul mozgalommá, sőt még a folyamatosan kormányzati össztűzben élő Gyurcsány is egész jól kezdi megtalálni a hangot a fiatalokkal, mint azt a nyári-őszi találkozó-sorozata bizonyította.

Másodszor, a kormányzati bohóccá lefokozott, egykor szebb napokat megélt Kósa Lajos a kongresszuson meg utána olyan performanszt nyomott le, ami már súrolta a show-műsorok határait. Persze, a jobboldalnak a jelek szerint kell egy-egy bohóc, amelynek szerepét a kilencvenes években Torgyán József töltötte be, a 2000-es években a szigorú bohóc Szíjjártó, de aztán az utóbbi években annyian csináltak magunkból bolondot, hogy nehezünkre esett választani.

Mára már kiderült, hogy Kósa Lajos a Fidesz bohóca, a 80 évesen milliáros karriert befutó nagyijával, meg a gyakran követhetetlen eszmefuttatásaival. Amelyek inkább eszementfuttatások.

Pedig valaha ő volt, aki a 2006-os nagy narancsos hasraesés után merte kimondani, hogy a Fidesz következő miniszterelnökjelöltje nem biztos, hogy Orbán Viktor lesz.
Hol van ez Kósa Lajos?
Hát, többek között a Fidelitas rendezvényén, ahol mindenki megdöbbenésére egyedül ő mondott ki egy nagy igazságot – az udvari bolondoknak is szabad volt, míg túl messzire nem mentek, aztán gurult a fejük egy-egy ízetlen tréfa után… –, szóval Kósa kimondta:

 Bennünket ezek szerint jobban utálnak, mint mondjuk a globalisták az antiglobalistákat, vagy a nácikat a zsidók.

Nem volt túl elegáns fogalmazás, mi tagadás, de ami az utálatot illeti, nagyon beletrafált. Végül is a Fidesz elérte, hogy már egyikünk sem utálja a másikat annyira, mint valamennyien a Fideszt.
A Fidesz-utálat benne van a levegőben. Szinte tapintható, bele lehet markolni.

Kár, hogy ezt a hirtelen igazságot aztán olyan tévészereplésekkel ásta alá – mikor nem akarta engedélyezni annak a vele készült műsornak a leadását, amely egyénként élőben ment –, hogy most már nem tudjuk, csak kitört-e belőle az igazság, vagy a bohócságot felöltve most feledtetni próbálja, amit mondott.
Akárhogy is, kimondta.
Mert az már tényleg hihetlen lenne, hogy a Fidesz ne érezze az utálatot.
Ott van körülötte a levegőben. Akár rá is lehet könyökölni.

M. L., Újpesti Hírmondó
Fotó: MTI

Címke:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük