Május 5. – Anyák napja
Ezen a napon gyerekek és felnőttek virágcsokorral ajándékozzák meg az anyukákat, ezzel kifejezve azt a tengernyi jóságot, önzetlen szeretetet, türelmes gondoskodást, amit szavakkal alig lehet kifejezni. Noha egy ilyen nap van egy évben, de ne feledjük, az év minden napja is kevés hálánk kifejezésére.
Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza, melyet minden országban más és más napokon ünnepelnek.
Angliában az 1600-as években a húsvétot követő negyedik vasárnapon tartották az édesanyák ünnepét. Az Egyesült Államokban először 1872-ben ünnepelték meg Bostonban az anyák napját, majd Anna Marie Jarvis volt az, aki 1914-re elérte, hogy nemzeti ünneppé nyilvánítsák és, hogy az ünnepet május második vasárnapján tartsák, elhunyt édesanyja emlékére.
Magyarországon első alkalommal 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta. 1928-ban miniszteri rendelet alapján a hivatalos iskolai ünnepélyek közé tették az Anyák napját. Mozgó ünnepünk, melyet a május hónap első vasárnapján tartunk. A legtöbb országban tavasszal és májusban ünneplik, többnyire a hónap második vasárnapján. Akadnak viszont olyan országok, ahol az év vége felé tartják, mint például Argentínában, ahol október harmadik vasárnapján, Oroszországban november utolsó vasárnapján, Panamában pedig december 8-án.
Nagy Bandó András: AZ ÉN ANYUKÁM
Szeretem, amikor felkelek,
jó lesz a kedvem, ha felnevet.
Szeretem, amikor enni ad,
azt is, ha álmából felriad.
Van úgy, hogy ilyenkor morcosabb,
és persze, kicsinykét kócosabb.
Nem bánom azt sem, ha mérgesebb,
ilyenkor talán még édesebb.
Szeretem, amikor jót mesél,
azt is, ha énvelem mendegél.
Szeretem, amikor ad puszit,
s húsvétkor hozza a kis nyuszit.
Szeretem, amikor megdicsér,
És ha a suliig elkísér.
Szeretem, amikor rám hajol,
homlokon csókol és átkarol.
Szeretem, amikor dolga van,
meglátom rajta, ha gondja van.
Szeretem, amikor ölbe vesz,
azt is, ha esténként kádba tesz.
Szeretem, amikor kérdezem,
jó-e ha öleli két kezem?
Szeretem nagyon, ez nem vitás,
annyira és úgy, mint senki más!
