Batthyány Lajos – március 1.

Újpest

Gróf németújvári Batthyány Lajos Ferenc József (1807.– 1849. október 6.) államférfi, Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke. Vértanú.

„Be kellett látnom, hogy állásomban tehetetlen vagyok, s azt csak a legjobb szándéktól vezérelve tartottam meg.”

1908-ban Újpesten utcát neveztek el róla.

Az első felelős magyar minisztérium elnöke, a magyar alkotmányosság vértanúja. Apja Batthyány János gróf volt, aki ifjú korában, mint katona volt, majd birtokaira vonulva, nagy takarékosságával, megkétszerezte hatalmas vagyonát. Anyja Skerlecz Borbála bárónő volt, aki az akaratos, önfejű, de nemes lelkű és jószívű fia neveltetését teljesen a félszeg, parancsolni nem tudó nevelőre bízta. Tizenhat éves korában a hadseregbe lépett. Neurohrral való ismeretsége keltette föl benne a komoly tudományosság iránti tiszteletet. 1827-ben a zágrábi jogakadémián jogtudományi vizsgát tett, majd hosszabb európai útra indult, s élénk figyelemmel kísérte a nyugati államok politikai és gazdasági fejlődését. Hazatérése után társulati ügyek (sport, kaszinó, gazdasági egyletek) érdekelték, de Széchenyi és Wesselényi befolyása alatt mindinkább meghódította az országos politika: 1830-tól a felsőtábla tagja. 1834-ben feleségül veszi Zichy Antónia grófnőt, akitől két lánya és egy fia születik.

Az országgyűléseken alkotmányos monarchista politikusként a főúri ellenzék egyik vezérszónoka és szervezője. Már az 1839-40-iki országgyűlés főrendi tábláján fellépett, mint az ellenzéki mágnás-csoport vezetője, és bár szónoki tehetsége mögötte állt úgy a hevesebb Teleki László grófénak, mint a szelídebb Eötvös József báróénak, egy pillanatra sem habozott ellenzéki szerepében. Irányadó elvekül vallotta minden rend, minden vallás és minden vélemény felszabadítását; beszédei tartalmasságukkal, erős logikájukkal, szabadelvű felfogásukkal és az egész gondolatvilágát átjáró következetességükkel tűntek ki. Az 1843-44-es országgyűlésen is ő vezette a főrendi házi ellenzéket. 1845-ben az ellenzék központi választmányának, az Iparegyesületnek, a Magyar Kereskedelmi Társaságnak, 1846-ban a Magyar Cukorgyár Egyesületnek lett az elnöke. 1847-ben jelentős szerepet játszott az Ellenzéki Párt megszervezésében, és jórészt az õ anyagi, szellemi és erkölcsi segítségének volt köszönhető, hogy Kossuth Lajos Pest vármegye képviselőjeként bejutott az országgyűlésbe.

1848. március 15-én Kossuthtal együtt Bécsbe megy, hogy elfogadtassa a királlyal a felirati javaslatot, és saját miniszterelnöki kinevezését. Március 17-én István nádor ki is nevezte magyar miniszterelnöknek, mire Pozsonyban, a Zöldfa fogadó erkélyén, az őket ünneplő tömegnek Kossuth úgy mutatta be a jobbján álló Batthyányt, mint Magyarország első független felelős miniszterelnökét. Ő már március 31-én hivatalba lépett (maga a kormány csak április 7-én). Április 7-tõl május 23-ig, Mészáros hadügyminiszter hazatéréséig a hadügyeket is õ vezette, ezért az ő nevéhez fűződik a honvédtoborzás május 16-i elrendelése. Politikája arra irányult, hogy fenntartsa a békés kapcsolatokat Ausztriával, de nem engedett az áprilisi törvényekből, sőt Magyarország önállóságának bővítésére törekedett. A népképviseleti választások alkalmával Kiscell és Sárvár is képviselőjévé választotta, a kettő közül az utóbbit választotta. Augusztus 28-án Deák Ferenccel Bécsbe utazott, hogy tárgyalásokat folytasson az osztrák és magyar kormányzat közötti nézeteltérésekről, de nem is fogadták őket. Szeptember 11-én a kormánnyal együtt lemondott, de a nádor már másnap új kormány alakításával bízta meg. Magyarország és a császárság között kitört háború hatására október 2-án végleg lemondott.

Ezt követően nemzetőri szolgálatot teljesít Vas megyében, október 11-én a Todoroviæ horvát tábornokkal szemben Horpácsnál és Salamonfánál vívott csatározások során meg is sebesül. December 31-ig az országgyűlés munkájában is vesz részt, aznap az õ ösztönzésére áll össze a Windischgrätz-hez induló 5 tagú békeküldöttség. A császári fővezér január 3.-án Bicskén csak őt nem fogadja még magánszemélyként sem, majd 5 nappal később Pesten, a Károlyi-palotában le is tartóztatja.

Előbb Budára, majd Pozsonyba, végül a krajnai Laibachba (ma Ljubljana Szlovéniában) szállítják. A híres foglyot Sárváron a magyarok, Cilliben a stájerek ki akarták szabadítani. Batthyány letétette velük a fegyvert, annyira bízott ügyének igazságában és ártatlanságában. Fogsága alatt elolvasta Zrínyi Péter és II. Rákóczi Ferenc külföldön folytatott pörét. Eleinte nem fogadta el az osztrák fórumok illetékességét, utóbb azonban felelt a vádpontokra, ügyvédjéül Deák Ferencet nevezte meg, s tanúkul V. Ferdinándra, István és Lajos főhercegekre hivatkozott. Sem ügyvédét, sem tanúit nem fogadták el, tehát maga írta meg védőiratát, mire a törvényszék kénytelen volt elejteni azt a vádat, mintha õ lett volna Latour és Lamberg megöletésének oka. Augusztus 16-án Olmützben megkezdődött a bírósági tárgyalása, amely során először börtönbüntetésre, majd Schwarzenberg herceg, osztrák miniszterelnök nyomására halálra ítélték, egyszersmind kegyelemre ajánlották, okul felhozva a súlyos körülményeket, melyek közt másképpen alig cselekedhetett. Az ítélet módosítása előtt Pestre, az Újépületbe hozták, hogy itt, Haynau teljhatalmának területén, a kegyelmezéseknél követett szokásokkal ellenkezőleg járhassanak el vele szemben.

Október 5-én kötél általi halálra ítélték, mert miniszterelnöki szerepében a Pragmatica Sanctio kötelékeinek lazítására és a birodalom felforgatására törekedett, majd a lázadók közé állva, részt vett a feloszlatott országgyűlésen, s erősítette a forradalmi pártot. Batthyány hiába tiltakozott az égbekiáltó ítélet ellen, kijelentve, hogy csak a gyilkosság áll hatalmukban, de el nem ítélhetik. Október 5-e éjjelén egy titokban szerzett tőrrel nyakán és mellén oly irtózatos sebeket vágott, hogy az akasztás lehetetlenné vált. E rettenetes vágásokat egy szisszenés nélkül végezte, hogy porkolábjai semmit se vegyenek észre. Október 6-án bágyadtan, de törhetetlen lélekkel állt a golyók elé. Éljen a haza! Allez, Jäger! – voltak utolsó szavai. Kivégzésének helyén ma a Batthyány-örökmécses áll. Holttestét pár nappal később a ferenciek kriptájában temették el, az alkotmányos élet helyreállítása után pedig kiemelték az egyszerű fakoporsóból, s 1869. június 9-én országos gyászpompával kísérték a kerepesi mauzóleumba.

Tagged

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük