Corvin János – január 31.

Újpest

„Meghalt Mátyás király, oda az igazság.”

 

Corvin Jánosról utcát neveztek el Újpesten 1945-ben: az addig Revízió utca a Corvin utca nevet kapta.

Hunyadi Mátyás király házasságon kívül született, de törvényesített fia, Hunyadi János unokája. Édesanyja Edelpeck Borbála boroszlói osztrák polgárlány volt.

A Corvinus (hollós) vezetékneve utalás a Hunyadiak hollós címerére és magának Mátyásnak a melléknevére. Keresztnevét nagyapja, Hunyadi János emlékére kapta.

Miután Mátyás király második házassága, az Aragóniai Beatrixszal kötött is gyermektelen maradt, fiául fogadta, és 1479-ben a hunyadi grófi és liptai hercegi rangra emelte, adománylevélben így említvén őt: méltóságos János, liptai herceg és hunyadi gróf, a mi egyetlen szülöttünk. Mátyásnak az egyetlen törvényes gyermeke, Corvin János bátyja, egy fiú az első feleségétől, Podjebrád Katalintól született 1464 februárjában, de röviddel a születése után meghalt az édesanyjával együtt.

 

„Ezenkívül fiának, Corvinus Jánosnak nevelése is foglalkoztatta, ki még nem nőtt ki a gyermekkorból. – Tíz esztendőn keresztül Mátyás mindig együtt volt a királynéval, békében és háborúban lépésnyire sem engedte oldala mellől, amiért sokan úgy gondolták, hogy felesége befolyása alatt áll. Minthogy azonban feleségétől nem lett gyermeke, minden reménye ebben az egyetlen fiúban volt. Őreá akarta hagyni királyságát, ha nem lennének gyermekei. Elhatározását erősítette, reménységét táplálta a gyermek szép arca, nemes képességei. Mindenképpen atyjára hasonlított, de szeme olyan volt, mint Corvinus nagyapjáé, akiről mondják, hogy mindig nagyon derűsen nézett. Atyjáéval azonos volt arca, ugyanolyan a keze, szája, pillantása, homloka és orra. Feje is szabályos, mint az atyjáé. Komolyan és lassan tekintett körül, fejét nem forgatta ide-oda; szeme még csak meg se rezzent; tekintete, taglejtése, testének tartása királyi méltóságot árult el, melyet tanácskozásokon és szavaiban egyaránt megőrzött. Tekintete bátor és nyílt; több kegyesség és derű áradt belőle, mint szigorúság és komorság. – Mikor Mátyás lemondott a reményről, hogy gyermekei lesznek, úgy gondolta, természet adta joga, hogy fiának méltóságát, tekintélyét növelje. Leendő királyhoz méltóan neveltette gyermekkorától fogva, hogy mindenki előtt tekintélyessé tegye, s megmutassa, mire szánja a fiát. Törvénykezésnél gyakran jobb oldalára ültette; így az istentiszteleteken és ünnepségeken is. Ha tanácsülésben bocsátotta maga elé a két császár, pápa vagy királyok és más hatalmasságok követeit, fia mindig a jobbján ült. Sőt, hogy leendő királyi méltóságához hozzászoktassa, helyettesíttette is magát vele. Akárhányszor megtörtént, hogy fejedelmek vagy előkelő követek tiszteletére ünnepélyes lakomát rendezve hirtelen támadt betegség ürügyével maga helyett fiát ültette a terített királyi asztalhoz. A fiú pedig atyja helyett méltóképpen őrizte annak méltóságát, s okos és szellemes társalgásával bizony felülmúlva a vendégek várakozását, meghaladta korát. Néha oly komolyan beszélt, hogy a testi hasonlatosságon kívül beszéde is atyja igaz és méltó fiának mutatta. Napról napra több hívet és barátot szerzett Corvinus János magának; atyai barátainak kérésére szívesen és készségesen járt közben a királynál. A főurak, nemesek s a tartományok ezért egyre jobban megszerették; senki kérését nem tolmácsolta atyja előtt hiába, mert atyja sem tagadott meg semmit, amire fia kérte, hogy így minél több pannont kötelezzen le nagyobb jótéteményekkel. Hogy gondoskodjék királyi családja fennmaradásáról, fia tisztes házasságával kezdett foglalkozni. Csodálta a még ifjú ember tehetségét; beszélgetés közben sohasem vette észre, hogy meggondolatlant mondott. Figyelte szokásait és titkon éber őröket, megfigyelőket tartott, kik jelentsék neki minden észrevételüket. Olykor a táborban csodálkozva figyelte, hogyan forgolódik a csapatok között, s derekasságát, mellyel kiérdemli a seregek szeretetét. Megsiratta magában fiának végzetét, mert előre látta, hogy bármily dúsan ajándékozta is meg fiát a természet, s bármit adott is meg neki az emberiesség joga, halála után sokak szigorú erkölcsbírálata és balvélekedése ezektől megfosztja őt.”

Bonfini Mátyás király

Tagged

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük