Bercsényi Miklós – január 24.
Bercsényi Miklós II. Rákóczi Ferenc fejedelem hűséges barátja és bizalmasa, a kuruc szabadságharc (1703-11) második számú vezetője. Bercsényi, aki pályája elején a Habsburgok oldalán, a törökellenes küzdelmek révén emelkedett magasra, I. Lipót politikájából kiábrándulva a dinasztia elleni felkelés egyik fő értelmi szerzője lett, a bukás után pedig az emigrációban is kitartott legjobb barátja mellett.
„Eb ura fakó! József császár nem királyunk!”
– Bercsényi Miklós szavai, amelyek az ónodi országgyűlésen a trónfosztás kimondását követően hangzottak el.
Róla nevezték el Újpesten a Bercsényi utcát.
„Bercsényi Miklós a Rákóczi-szabadságharc kiemelkedő tábornoka és diplomatája. A válogatott levelek képet adnak nemcsak sokoldalú tevékenységéről, hanem írásmódjáról is, amely jelentős része a korabeli magyar irodalomnak.” Írta róla Köpeczi Béla A „Bercsényi Miklós Válogatott Levelei” című ezen kiadvány szerkesztője.
Íme egy levele II. Rákóczi Ferenchez:
Kegyelmes Uram!
Alázatosan vettem méltóságos levelét Nagyságodnak. Esze Tamásék, nem hiszem, ma érkezhessenek Monokra. Igenis, nincs több 3 mérföldnél Tokajhoz: mert kettőnél sem több; ide ki egy, ki fél mérföldnek mondja Monokot, – majd meglátom. Most is hazának egy németet, de semmit sem tud, mert bujkált Szerencs körül. Már Nagyságot kegyelmes parancsolatját értvén, azon leszek, tétesek próbát az gyaloggal, kiváltképpen haugyan megértem, hogy költezni akar. Különben, ha Nagyságod írása szerént csakugyan Budának tanál fordúlni, – kétszer nem próbál az hajdú; az lovas ugyan reáér most is az gyalog mellett, s ezután is, csak akarja!
Nagyságod, Kegyelmes Uram, méltán nehezen szenvedi mindnyájunk rosszaságát; azt mondom magam is: nem hadakozunk, – csak háborúskodunk.
Forágcs Uram nékem is ír, s látom, nem igen fent van.
Károli Uramnak úgy van Keresztúr körül híre: általment az Tiszán; nem hiszem magát, az ki Liszkán, Bényén iszik, az sem ment. Nincs, Kegyelmes Uram, egyéb mód benne: ideire kell várnunk az órát. – Ezzel Nagyságod kegyelmességében ajánlom magamot.
Nagyságodnak alázatos szolgája
- B. Miklós m. k.
Halmajnál, 19. 8-bris 1706.
Méltóságos Fejedelem!
Jó Kegyelmes Uram!
Adom alázatosan értésére Nagyságodnak, hogy a mely portával kiküldöttem tegnap estve Rétey Jánosékot, az, Mádon összeakadván az rácokkal, beléjek bukkant, és noha mindgyárt összepuskátak: de megfelesedvén rajtok az rácz és feles német, a mieinket mintegy álgyúlövésnyire meg is űzte, s azután, ugyan csuportossan, megtértek, noha egyébaránt odamaradt még valamely közülök.
Mire nézve az küdött hajdúságot már meg sem indítom az többihez addig, míglen jobban ki nem tanúlom: mi maradt el a magunk felekezetiből, s mi nem? Kiről is Nagyságodat reggel alázatosan tudódítom. Maradván
Nagyságodnak alázatos szolgája G. B. Miklós m. k.
Monok, 21. 8-bris éjfél után, 1706
(Bercsényi-levelek: Székesi Gróf Bercsényi Miklós levelei Rákóczi fejedelemhez 1704–1712. Közli: Thaly Kálmán. Budapest, 1877.)
